Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

49 alkalmaztak. A költségek 2,323,764 lírába kerültek, 23'23 lírába falazat-köbméterenként, 0"49 lírába víz-köbméterenként. Egyik különössége, hogy csorduló helyett szifont alkalmaztak, mely a Lagolungó és Cenischia gátaknál már előzően bevált. A Lagolungó gátján a csordulón 4'4 m vastag vízréteg bukott volna át, míg a 10 szifon alkalmazásával 0'40 m-re csökkent s a medencéből 1 m vastag vízréteggel több volt Genova város részére hasznosítható. A Badana gátján 6 szifo.it alkalmaztak, melyek 80 m

3-t emésztenek. Hogy a szifon télen be ne fagyjon, a szifon alsó könyökhajlásába egy kis, 20—30 cm átmérőjű csövet alkalmaztak, mely az ürítő csőbe nyílik. Mikor a szifon fönt levegőt szí, akkor e könyökcsőből a víz kifolyik s így a cső nem fagyhat be. A Brasimone gátja a Setta, illetve a Reno mellékvizén van az Appeninekben. Medencéje 5-6 millió m

3 ürfogatú, vízgyűjtője 14-5 km

2. 1600 lóerős telep vízzel való ellátására szolgál. Az energiát a 60 km-re levő Bolognába szállítják. A gát teljes magassága 34"6 m, melyből 1 m az alap vastagsága. A vízmagasság 32 m, melyből Ima csordulón átbukó víz magassága. A korona Г5 m-re emelkedik a maximális víz szintje fölé. A gát hossza 158 m és 74-5 m sugarú ívben hajlik. Ezt a gátat is úgy méretezték, hogy a saját súlyával ellenállhasson a víznyomásnak. A korona szélessége 4 m, de még 2 m széles kiugró ívek varrnak úgy, hogy a teljes szélessége 6 m. (Az ily íves kiszélesítése a koronának nem kedvező, mert a korona hirtelen megvastagodását okozza minden pillérszerű kiugrásban s a hőmérsékletváltozás egyenetlen kiterjedést okoz benne, mi repedésekre vezet. A gát külseje tehát összereped, bár bírósságát az a körülmény nem befolyásolja). A töltés teljes tömege 40,000 m

3. A gátat a Maurice Lévy szabálya szerint úgy méretezték, hogy a vízfelőli oldalon a függőleges nyomás minden ponton nagyobb legyen, mint ugyanott a víznyomás. A csorduló 80 m hosszú és 1 m vastag vízréteggel 110m

3-t emészt, mi7-5 m

3-nek felel meg km

2-ként. A falazáshoz 300—500 kg cementet használtak habarcs-m

3-enkint ; a cementadagolás alulról fölfelé csökkent ; a vízfelőli oldalon 1'5 m vastagságban mindenütt 500 kg-os cement-adagolással dolgoztak. A gát vízfelőli oldalán nem alkalmaztak bevonatot, úgy okoskodva, hogy az esetleg átszivárgó víz nem okoz bajt, mert a gátat a Lévy-féle szabály szerint méretezték. A gátba szivárgó víz pedig a levegő felőli oldalon kijöhet, mert ott a habarcs kevésbbé vízálló. A vízálló bevonat egyébként költséges lett volna ; össze-vissza repedezik. Valóban a gát alig szivárog a vízálló bevonat nélkül is s a szivárgás csökkenő irányzatú. Agát költsége 800,000 frank ; 20 frank a falazat és 0'13 frank a víz m

3-re szerint. Az olasz gátak egyikében sem alkalmaztak a vízfelöli oldalon alagcsövezést. A szerző azt mondja, hogy azért, mert aránylag nem magasak. Dicséri a puzzolananyagoknak az alkalmazását, melyek rugalmasabbak a kötés után, mint a portlandeement ; kötés előtt pedig képlékenyek. Az olasz gátak mind észak déli irányú völgyekben épültek. A levegő felőli oldalt nem süti a nap, a vízfelőli oldalt pedig víz borítja s így a hőmérsékváltozások nem okoznak olyan nagy, egyenetlen változásokat bennük. A cementtel, egyenesben készült Asszuán gát erősen összerepedezett. 3