Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

3!) A terület fehér krétakori képződmény, mely rendkívül vízeresztő s melyet ittott szakítanak át folyók a maguk alluviumjával. A völgyek általában szárazak, a rendes utak mellett nincsenek is árkok s a nagy utak melletti árkokban jóformán sohasem folyik víz. A Champagne csekély termőtalajával, mely itt-ott befödi a kréta-altalajt, 7,áraz, terméketlen, majdnem lakatlan, kivéve a szűk völgyeket, melyek még a közelmúltban is az egyedüli lakott helyek voltak. A föld terméketlensége miatt választotta ki a katonaság ezt a helyet oktató táborhelyül Sisonne, Châlons és Mailly mellett. A châlonsi gyakorlótér 10 km

2 nagyságú négyzet s az államnak itt csak 1 házat kellett megvásárolnia. A maillyi gyakorlótér 11,000 ha nagyságú s mintegy 20 ház volt rajta. A lakosok vizüket kútból nyerték. Még a legmagasabb fennsíkokon is 30—40 m mélységben vizet találtak a pásztorok és nyájak szükségleteire. Általában pedig el volt terjedve az a nézet, hogy a folyókon kívül nem lehet másutt a Champagne-ban jelentékeny vízmennyiséget találni. Mikor 1857-ben elhatározták a châlonsi katonai telep felállítását, gondoskodni kellett 25,000 ember és 10,000 ló vízzel ellátásáról. A császár Daubrée-1 kérte föl vízkutatásra. Daubrée jelentésében kimutatta, hogy a katonaság vízszükséglete csekély ahhoz a vízmennyiséghez képest, melyet a talajvíz nyújtani képes. (5 a Cheneu forrásainak foglalását és a víznek gőzszivattyú segítségével a telep legmagasabb pontján való tározását ajánlotta, hogy onnan a telepen vezetékekkel szétosztható legyen. Ehelyett azonban kutakat, melyek száma végül 300-ra emelkedett, készítettek víznyerés céljából, mi a Daubrée tervének keresztülvitelénél jóval többe került. 1909-ben egy hidrogéngyár részére napi 400

3 vizet kellett a châlonsi telepen szolgáltatni s ezt a nyáron kiszáradó Cheneu-patak mellett nyitandó 5—6 m-es kútból gondolták nyerhetőnek. Ezenfelül más vízszükségletek is támadtak új tervekkel, melyek nem valósultak meg. Végre is 50 évvel később visszatértek Daubrée gondolatára, hogy a châlonsi telepet egységesen lássák el vízzel. Ekkor fölvetődött az artézi kút fúrásának gondolata. Egy 400 m mély kút fúrásához kezdtek hozzá 1911 nov. 1-én Mourmelon-nál s a háború kitörésekor 402 m-ig mentek le anélkül, hogy megtalálták volna a víztartalmú zöld homokot. Kérdés, hogy vájjon megtalálták volna-e a kút további mélyesztésével a kellő vízmennyiséget ? Ez egyáltalán nem bizonyos, mert a Sainte-Menehould-nál fúrt kút, mely eleinte 500 m

3-t adott s melynek vize eleinte a felszínig emelkedett, ma már 15 m mélységbe süllyedt. Különben is a nagy mélységből nyert víz hőmérséklete oly magas lenne, hogy közvetetlenül ivásra nem használható. A maillyi katonai-telep vízellátása kitűnően sikerült, bár a megoldás nem helyes. A katonai barakkok Mailly alatt a Huitrelle patak mentén készültek. Az átelleni parton a Sainte-Suzanne forrásai voltak, melyeknek felhasználására gondoltak elsősorban. A víz kitűnő, de aug. folyamán csak 500 m

3-t adnak, mi kevés. Ezért kutakat fúrtak, kettőt 45.—47 m mélyre, 1-et 75 m-re. E mélység túlságos, mert az alsóbb krétarétegek tömöttebbek s elég lett volna 25 m-es mélység, honnan