Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

35 séget egyenlőnek vesszük, a két egyenlet is egyenlővé válik. Ha tekintetbe vesszük a folytonossági egyenletet : dQ duj rfF + dt ­hol ui, a keresztmetszet területe valamely helyen, a vízmagasság függvénye. így tehát dq ~dt dui lit V t = =­Mivel pedig valamely adott helyre vonatkozóan s—c, vagyis constans. a q víz mennyiség csak a h vízmagasság függvénye s így dq dq dh = ~ • -j- , valamint dt dh dt duj dw dh dt dh dt Tehát V q független a ^ kifejezéstől s így V q = dq It' dh . , , „ , , dq , d ш Midőn — o, vagyis az arviz tetozesekor = о es = о, vagyis a víz­mennyiség és a keresztmetszet maximuma is ekkor áll elő és a maximális víz­dq dw mennyiség lefeléhaladtában nem változik, mert ^ = о — • dq A maximális vízmennyiség előrehaladásának sebessége is állandó ^ marad. Mivel minden ponton a V q előhaladás-sebesség csak a q függvénye, következik, hogy az előhaladás T q időtartama A és В pontok közt, szintén csak a q függvénye. Ha tehát az A és В pontok közti távolságot S v S 2 . . . aránylag kis részekre osztjuk, melyekre alkalmazható a v v v., . . . előhaladás-sebesség, akkor a teljes T q időtar­tamot megkapjuk : Si Sa _ S d w g ^d (sw) dV dq dq dq hol V a X (s w) térfogatot jelenti A és В állomások közt, ha mindenütt q a vízmeny­nyiség. A q, mint főváltozó, úgy fogható föl, mint amelynek differenciáléja dq a különböző közökben állandó. 2*

Next

/
Thumbnails
Contents