Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

15 Ha a nyomócső közvetlenül kapcsolódik a tárolóhoz, akkor a kívánt vízmennyiség kivevése minden nehézség nélkül történik. De ha a medence nem közlekedik közvetlenül a nyomócsővel, akkor a szükséges vízmennyiség kivevése a kellő számú tiltok megnyitása segítségével történik. Ekkor vigyáznunk kell, hogy vizet ne pocsékoljunk, vagyis csak annyit eresszünk ki a tárolóból, amennyit a termelendő energia megkíván. Rendesen tiltókkal ellátott csöveken történik a vízkivétel. De tiltok csak akkor működnek jól, ha vagy teljesen nyitvák, vagy teljesen zárvák. Félig nyitott tiltó esetén erős rázkódások állanak elő a nagy sebességgel kiáramló víz miatt s a cső elválik a betontól. Ezért célszerű több kisebbnyilású cső alkalmazása, melyek közül annyit nyitnak meg teljesen, amennyi a szükséges vízmennyiséget leadja. Újabban az Ou le-medencénél a tiltóval ellátott csőben, a tiltó után Venturimétert alkalmaznak, mely a kiáramló vízmennyiséget nemcsak megmutatja, hanem regisztrálja is s ennek megfelelően a Venturi-méter után egyensúlyozott kúpos tiltó a kellő vízmennyiséget ereszti át. A csaptiltó tehát vagy teljesen nyitva, vagy teljesen zárva van s ekkor rázkódások nem állanak elő. A vízkivételi mű oly elrendezésű legyen, hogy vele kapcsolatban a hordalék visszatartása megtörténhessék. A hordalék, főként a kvarchomok, a turbinalapátokat erősen koptatja s volt már eset, hogy (> havi üzembenlét után a turbinakereket ki kellett cserélni. Ezért a vizet fokozatosan szűkebb nyílású rácsokon és ülepítő medencéken kell átvezetni. Az előbbiek az úszó, az utóbbiak a lebegő hordalékot tartják vissza, melyet aztán fenékűrítő-tiltókon távolítunk el a medencékből. Bár ez elrendezés nvomásveszteséggel jár, de nincs jobb mód a hordalék visszatartására. Az úszó hordalék közül legveszedelmesebb a falevél, mely ősszel nagy tömegben jelentkezik és eltömi a rácsokat. Néha emiatt vízhiány áll elő, mint a Soulomvízerőtelepnél már megtörtént. Ezért a rácsokhoz tisztogató gereblyéket alkalmaznak, mint a Wyhlen-telepnél, a Rajnán. Ha a vízkivétel messze van a turbinateleptől, a gereblye mozgatására szolgáló áramvezetés drága. A Soulom-vízerőtelepnél ezért lyukasztott lemezt használtak erre a célra. A víz a csatornából a medencébe érkezik, melyben megfelelő magasságban, vízszintesen elhelyezett lyukasztott vaslemez van. mely a leveleket visszatartja. Ha a lemez eldugódik, a vizet a lemez alá vezetik, a medence alsó tiltóját lezárják s a víz a lemezről a levéltakarót fölemeli s egy oldalcsorduló segítségével oldalcsatornába vezeti, melyen eltávozik. Míg az alsó tiltó zárva van, az osztómedencében és felvízcsatornában tározott víz látja el a turbinákat. Ez alapelv szerint célszerűbb a vizet fent elhelyezett lyukas lemezen át vezetni a medencébe s mikor a levelek eldugják a lemezt, alulról fölfelé való nyomással oldalcsatornába csordultathatjuk az egész levéllepedéket. Mivel ez elrendezés szerint, amíg a víz a lyukasztott lemezről leemeli a levélréteget, a turbinák felé új víztöbblet nem érkezik, célszerű a lemezt több részre osztani úgy, hogy míg az egyiken a levéltelenítés megtörténik, a többieken át kap a felvízcsatorna vizet. Augst-nál, a Rajnán, a turbinakamrát két részre osztották s amíg egyik részén a rács a levelektől eltömődve nem működik, a másik rész szolgál vízvezetőül. Ez idő alatt csapok elzárásával és nyitásával a leveleket a víz az ürítőcsőbe viszi s a rács megtisztulva, újra szolgálatot tehet.