Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

711 A nád-, káka- stb. féleségek vízalatti levágására számos kézi és gépi berendezés van használatban. Nagyobb folyók, tavak esetében a vágásnál a géperő igénybevétele is gazdaságos lehet. Kisebb medrekben azonban kézi erővel szokták a növényzetet levágni, egy, a rendes kaszához hasonló, de nehezebb kivitelű eszközzel. A növényzetet víz alatt, és pedig lehetőleg a föld színe közelében kell lekaszálni. Ez természetesen nem azonos mozdulattal történik, mint ahogy a szénát vágják, vagy aratnak, hanem a munkás inkább rántja maga felé a kaszát. Alapjában kaszarészekből van összeállítva a csuklós kasza, vagy más néven lánckasza. Az egyes részek 10 cm széles, s a kaszánál rövidebb darabokból állanak, amelyek láncszemenként vannak egymással összekötve. A „lánc" két végén megfelelő markolatrész van felszerelve. Két munkás kell hozzá, akik a parton állva, vagy a vízben gázolva, esetleg két csónakból ide-oda húzogatják a kaszaláncot, mely súlyánál fogva a talajig lesüllyed. Van olyan berendezés is, amely a csuklós kaszát gépierővel tartja üzemben (Rochow-féle). Ennek állítólagos teljesítőképessége naponként 4—5 kat. hold. Hátránya, hogy igen sűrű növényzetnél gyakran felmondja a szolgálatot, előnye pedig, hogy közel a talajszínéhez vág. A csónakra szerelt és motorral működtetett nádvágók számos formája van használatban. Jobb, ha a csónak előtt vágnak és kívánatos, hogy a vágóéi mélységét könnyen lehessen a vízmélységhez alkalmazni. Igen elterjedt a Ziem-sen-féle ékkasza. Ez két darab 1—3 méter hosszú éles vágóból áll, amelyek F-alakban vannak egymással összeszegecselve. Hajlásszögük kb. 60°. A víz fenekére leeresztve vontatják, s a két ól közé bekerülő növényzetet a talaj színében levágja. Ziemsen szerkesztett egy fűrészt is, mely 30—40 méter hosszú is lehet, a fenekére jól lefekszik, s mindkét oldalon lévő fogazata ide-oda húzás közben vág. Elég könnyen szakad és 4 méternél keskenyebb árkokban nem válik be. A vízinövényzet irtásának jól bevált módja a kiszárított meder talajának szántása, vagy talajmarókkal való megmunkálása. A vízben élő kisebb növények elszaporodása is káros lehet. Itt nem a Sphaerotilus natansra gondolunk, amely rothadó anyagokkal fertőzött vízben szaporodik el rendkívüli módon és ilyenformán a bevezetett szennyvizek tisztítása révén egyszerűen kipusztítható, hanem elsősorban a fonalas algákat értjük, melyek métermázsás tömegekké sűrűsödhetnek, eltömhetik a lecsapoló zsilipeket és megállítják a malmok kerekét. Legegyszerűbb irtásmódja, ha rúddal vagy gereblyével partra húzzuk, ahol megszárad.

3 Kevésbbé veszélyes az egész apró növények nagy elszaporodása (Wasserblüte). Ezt is algák okozzák (Diatomea, Oscillaria, Polycystis). Nagy elszaporodásuk rendszerint magával hordja a pusztulás csiráját is, ami azzal magyarázható, hogy a nagy tömegek pusztulásával járó erjedés és bomlás teszi őket tönkre.

1 Az algák elleni védekezés legegyszerűbben megfelelő kémiai szerekkel látszik végrehaj thatónak. Zárthelyi kísérletek, amikor is különféle színek, színes üvegek alkalmazásával, vagy a vízszín teljes beárnyékolásával kísérleteztek, jó eredményt mutattak. Sőt a 30 napos teljes beárnyékolás még a nádakat és kákát is kiirtotta. Ez a megoldás azonban a természetben nem igen alkalmazható. A kémiai szerek közül elsősorban a klór és a réz van leginkább alkalmazásban. A klórt vagy gázalakban vaspalackokkal, vagy klórmész formájában adagolhatjuk. A kísérletek azt mutatják, hogy a klórgáz nem teljesen megfelelő, illetőleg igen nagy mennyiséget kell alkalmazni. A klórmész hátránya a meszes vízben nem oldódó iszapja. 3 Nálunk a hinárt is így irtják, vagy a medren keresztül láncot vetnek át és azzal tépik ki a rácsavarodó hinárt. 1 Hogy az algák milyen rendkívül gyorsan szaporodnak, ha életfeltételüknek megfelelő viszonyok közé kerülnek, a következő példa igazolja : Egy burgonyakeményítőgyár megfelelően ülepített patakvizet használt, amit 10 centiméter átmérőjű csövön, elektromos szivattyú nyomott a gyárba. A gyári üzem megkezdése néha igen meleg őszi időre esik. Ilyenkor a víz meleg, s azokban a vascsövekben, melyek nincsenek a föld alatt, még tovább melegszik. Jóllehet ezekben a csövekben 80—120 centiméter másodpercenkénti vízsebesség keletkezik, a keresztmetszetet a csövek falától kiindulva, rohamosan fejlődő algák annyira összeszűkítik, hogy a vezetéket szét kell szerelni és néha napjában kétszer kitisztogatni.