Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

708 Végeredményben a tanulmány arra az eredményre jut, hogy a vizsgált évben (1930) a mezőgazdasági keresők munkaidejének 24%-a maradt kihasználatlanul, ami 111 millió normálmunkanapnak (férfimunkás nyári munkanapja) felel meg. A teljesítőképesség kihasználása legjobb a Dunántúlon (79-4%) gyengébb az Alföldön (75-5%) és legrosszabb az északi dombos vidéken (69-9%). Vízügyi műszaki szempontból a tanulmány nagyjelentőségű. Nagy vízimunkálatoknak mindig mellékcélja volt az elégtelenül foglalkoztatott mezőgazdasági lakosság részére munkaalkalom teremtése. Számszerű adatok hiányában azonban a vízimunkálatok ilyen módon való hatására eddig csak durva becslésekből következtethettünk. A tanulmány jól kezelhető grafikonjaival e téren nagy segítséget nyújt. Például a napszámosok munkaképességének kihasználatlan hányadát feltüntető térkép világosan mutatja, hogy a munkanélküliség enyhítése szempontjából a Körös-szabályozás a legmegfelelőbb vízimunka, mert a napszámosok és törpebirtokosok munkaképessége Békés vármegyében van legrosszabbul kihasználva. (Csupán 56-3% !) Minthogy a mezőgazdasági munkanélküliség nem konjunkturális, hanem strukturális baj, azért gyökeres orvoslása csak a mezőgazdaság struktúrájának megváltoztatásával lehetséges. Mivel pedig a magyar mezőgazdaság struktúrájának megváltoztatásában az öntözésnek fontos szerep jut, azért a tanulmány az öntözés kérdésének közgazdasági vizsgálatánál is elsőrendű jelentőségű. Hock Károly. i. H. van der Bürgt: I)e kustverdediging längs het Oostelijk deel van de Nordzee en in het bijzonder van Nederland. (Partvédelem az Északi-tenger keleti részén, különösképen Németalföld partjain.) „De Ingenieur,, 48. évf. 50. sz. 275—290. old., 24 ábra. Hága, 1933. Az Északi-tenger keleti partvidékét a tengeri viharok erősen pusztítják. A védelem 1500 körül vette kezdetét (Westkapelle). A föld megtartására és az elvesztett visszahódítására irányuló küzdelem azóta folyton tart, amint azt a Zuider-tó elzárása és lecsapolása napjainkban is mutatja. Valószínűnek látszott, hogy amint a folyamok árvizei ellen sikerrel védekezhettek gátakkal, éppúgy alkalmazható lesz ez a rendszer a tengerparton is. Csak a XIX. század elején jöttek rá, hogy sokkal célszerűbb védelmet adnak a sima lankás partokon a partra merőlegesen, szabályos távolságokban elhelyezett sarkantyúk, annál is inkább, mert a holland tengerparton a szél és az ár északi irányú, tehát a partvonallal közel párhuzamos. E sarkantyúk építése a fríz. zátonyszigeteken és a belga partokon már a mult század elején, a dán partvidéken pedig csak később kezdődött. Az Északi-tenger túlnyomóan homokos partja csak részben van védve. Míg a belga, holland és német partok nagyrészén jelentékenyebb védműépítésre már nincs szükség, addig a keleti fríz parton a művek fenntartása nagy összegeket kíván, mert a partok közelében húzódó mély ármedrek következtében a kimosások igen nagyok. Védművek tekintetében a dán part áll legrosszabbul. Ott a sarkantyúk építését a Skagerrak mély és szűk szorultában gyakori tengerháborgások rendkívül megnehezítik. A holland tengerpart 422 km-es burkolóvonalát 56 km hosszban szakítják meg tengeröblök és folyótorkolatok, 60 km homokplató, 195 km védetlen magaspart (düna) zátonyszegélylyel és 111 km védett part. A tanulmány 30 év megfigyelési adatait foglalja érdekes grafikonba, amelyből megállapítható, hogy a sima, homokpadok nélküli partok — bár védetlenek — (Észak- és DélHollandia tartományokban) nem igen változnak. Ellenben számbavehető eltolódások észlelhetők a partokat megszakító öblökben húzódó ármedrek mentén, ahol részben épül, részben pusztul a part. Ezeken a helyeken a partok és a fenék változásainak, valamint a homok bizonyos törvényszerűséget követő vándorlásának tanulmányozására a védművek építése szempontjából rendkívül fontos állami feladat, mert a partvédelem igen költséges. 25 év átlagában a tengergátak fenntartása évenkint és kilométerenkint 14—30,000 holland forint (33—70,000 pengő), míg a sarkantyúké 3—13,000 frt (7—30,000 pengő) kilométerenkint és évenkint.