Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - VI. Dieter János: A recski völgyzárógát

653 gölt vízzárótakarót,

1 a völgy földfeneke alatt pedig a szikláig levert Larssenrendszerű vasszádfalat állítottak elő. Ezzel elhárították azt a veszélyt, mely abból származhatik, hogy a víz a vízzárótakaró alatt talál magának útat a gát szárazfelőli részéhez. Faszádfal alkalmazása a gátat olcsóbbá tette volna. Azonban a durva hordalékos anyagban való jó le verhet és bizonytalansága, továbbá a sokkal tökéletlenebb vízzárása miatt attól el kellett tekinteni. A talaj alatti vasszádfalat maga az altalaj földanyaga támasztja, a völgy feneke feletti vízzáró agyagtakaró pedig a talajra épített kőtöltésen, úgynevezett kőtámasztótesten fekszik fel. A gáttest. A gát legnagyobb magassága a völgyfenék felett 6'0 m (4. ábra). Koronájának magassága tenger színe felett 192-0 m, (2-0 m-rel magasabban a duzzasztott vízszín felett), hossza 69-0 m és korona szélessége 4'5 m amelyre még egy 30 cm-es bogárhát került.

2 A gát vízfelőli oldalrézsüje 1 : Г5 hajlású, amelyet 188'0 m tengerszínfeletti magasságban l-0 m széles padka szakít meg. A levegőfelőli oldal 1 : 2 hajlású. A normális tárolási színt 190'0 m, ami megegyezik a Tarna-istoly betorkolásának a magasságával. A kőtöltés (6. ábra) terméskövekből rendkívüli gonddal kézzel rakva készült s a teknőalakú völgymedencét a két sziklapart között а 19Г00 m szintig zárja el. Koronaszélessége 0*80 m, szárazoldali rézsűje 1:1, míg a vízoldali rézsűje kb. 1 : Г14. A kőtöltést szárazfelöli részén 8 m-res távolságokban, tengelyére merőleges s koronamagasságából kiinduló, 0-80 m szélességű, Г5 : 1 oldalrézsüjű és a szárazfelőli oldal felé 1 : 2 dőlésű, ugyancsak terméskövekből rakott bordákkal erősítették meg. Az egyes bordás támasztótestek közötti völgyeléseket a levegőfelőli 1 : 2 dőlésű rézsű síkjáig silányabb bányatörmelékkel töltötték ki (3. kép), ezáltal az egészséges kőanyagban megtakarítást értek el. Földtámasztótest helyett kőtöltést főként azért alkalmaztak, mert sok kőanyag állott rendelkezésre, s magából a túlfolyó csatornájából is igen sok kő került ki, másrészt alkalmazására az is vezetett, hogy —• lia a fenékürítő csőáteresztő nem bizonyulna elégségesnek — a kőtöltésen keresztül az építés ideje alatt esetleges árvizek bizonyos vízmennyiségei is lefolyhatnak. A kőtöltés vízoldali rézsűjén a nagyobb hézagokat apróbb kövekkel töltötték ki s az így maradt kisebb hézagokat cementhabarccsal kenték ki, illetőleg zárták el. Az így előkészített kőrézsüre került egy 60 cm vastag, 3 rétegből álló szűrőtest (4. és 5. kép), mely hivatva van a vízzárótakarón esetleg átszüremkedő vizeket megszűrni, illetőleg az agyagtakaró anyagának eltávolítását megakadályozni. Ez a szűrőréteg felül 20 cm vastag finomszemű homokrétegből, alatta 20 cm vastag apróbb kaviccsal kevert durvaszemű homokrétegből és legalul 20 cm-es durva 1 Új elnevezések bevezése végett röviden felemlítem a következőket. Egyrészű gráinak nevezzük az olyan földgátat, amelynek egész tömege mind támasztó, mind vízzáró test gyanánt szolgál. Külön vízzáró része tehát a gátnak nincsen. Két- vagy többréazü földgátnál — tehát a legtöbb esetben — a gát anyaga (a támasztó test) annyira vízáteresztő, hogy külön részről, a vízzáró részről, kell gondoskodni. Ez lehet vízzárómag (függőleges fal) a gátkorona alatt, vagy vízzárótakaró (ferde réteg) a gát vízfelőli rézsűje alatt. Lásd különben a Vízügyi Közlemények 1933. évi 2. számának 123. oldalát ! 2 A megépítés szerint a gátkorona magassága 191-50 m A. f. (bogárháttal 191-80 m) és a medence vízszínét egyelőre a 189-85 m A. f.-ti szinten tartják.