Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - VI. Dieter János: A recski völgyzárógát

650 köti össze a Bikkpatakkal. így a Tarnapatak medrében elhelyezett kis duzzasztógát segítségével a Tarnapatak vizének egy részét is a Bikkpatakbalehetett vezetni (l.á.). Kitűnt azonban, hogy nagy szárazság esetén a nyári hónapokban (július—szeptember), amikor a patakok is néha teljesen elapadnak, a két patak vize együttesen sem fedezi a bánya vízszükségletét. Ez a körülmény arra kényszerítette az üzemvezetőséget, hogy a bánya területén a Lahocahegy és a Cserpadja között, a Bikkpatak völgyében (1. és 2. ábra) a Tarnapatakból odavezető istoly betorkolása és a már meglévő szivattyúház között völgyzárógátat építsen, s ezáltal a vízszegény hónapokra a mesterséges tóban mintegy 50,000 m

3 (100 napi szükségletre elegendő) vizet tároljon. Ezáltal az üzem zavartalansága és olcsósága biztosítva van. A gát főrészei. A 3. ábrán bemutatjuk a gát helyszínrajzát. Látjuk ebből, hogy a gát — amint az általában lenni szokott — 3 főrészből áll. Magából a gáttestből, túlfolyóból és a fenékürítőből. Mindezekről az alábbiakban részletesen szó lesz. Itt csak annyit jegyzek meg, hogy a földgátaknál a túlfolyót és a fenékürítőt biztonsági okokból lehetőleg a gáttesten kívül ajánlatos elrendezni. Esetünkben az a szerencsés eset is fennforgott, hogy mind a túlfolyót, mind a fenékürítőt a helyszínrajz feltüntette elrendezéssel sziklába vájhatták, illetve erre alapozhatták. A gáttípus megválasztása. A gáthelyén a völgy feneke földanyag, amelybe a Bikkpatak 2. ábra. Völgyliosszszelvény a gáton keresztül.