Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - V. Németh Endre: Fenéklépcsők és surrantók

643 kapunk, de szükséges ez másrészt azért is, mert a surrantóknál fellépő nagy sebességek mellett a víz olyan nagy mennyiségű levegőt ragad magával, hogy a szállított vízmennyiség tulajdonképen kevesebb, mint a szokásos Q

1 = v . f képlettel számított. Más szóval nagyobb nedvesített szelvényterületre van szükség, mint amennyi elméletileg kiadódik. Egészen más a helyzet a fenéklépcső aljához érkező víz sebességének számbavételénél. Itt ugyanis annál nagyobb biztonsággal dolgozunk, minél kisebb a rohanó víz számításba veendő vízmélysége, mert ahhoz annál nagyobb konjugált áramlási vízmélység tartozik és így a képletekből nagyobb vízpárnaméreteket kapunk. Ennek a kétféle esetnek megfelelően tehát az érdességi tényezőt a vízsüllyedések számításánál n — 0 015-re, a vízugrás számításánál n = 0 010-re szokták felvenni. Mindkét esetben betonfelületet tételezve fel. 11. ábra. Az elmondottak megvilágítására közlöm még a Manilla mérnök cikkében szereplő számpéldát. A mexikói 4. számú országos öntözőhálózat főcsatornájának 49 + 825. számú szelvényénél tervezett surrantó hidraulikai számítása. A kisesésű csatornaszakaszok adatai : vízmennyiség Q — 24 m

3/sec érdességi tényező (földmeder) n = 0 0025 fenékesés J = 0-0012 fenékszélesség b = 8'00 m vízmélység = 2'88 m rézsűhajlás = 1'5 : 1 felső csatorna fenékmagassága = 209'15 m alsó csatorna ,, = 198'80 m szintkülönbség M = 209-15 — 198-80 = 10'35 m A parabolaalakú átmeneti szakasz magasságának közelítő értéke a (7.) sz. egyenletből Y = 0 3 M = 3'10 m. A tulajdonképeni surrantó fenékesése J = 0 040. 41*