Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
1. szám - II. Lászlóffy Woldemár: A Magyarduna vízjárása
50 Lefolyás a normális havi értékek százalékában : 1926 V. VI. VII. VIII. hó Morva Morvaszent j ános 78 365 252 233 Duna Pozsony 81 203 188 177 Rába Ragyogóhíd 77 148 318 341 Vág Tornóc 88 302 176 171 Duna Budapest 86 157 202 166 A tárgyalt mellékfolyókon mutatkozó június-augusztusi óriási százalékszámok azért állottak elő, mert ezek a vizek a nyári hónapokban rendesen vízszegények. De mindenesetre látjuk, hogy ezúttal a Morva és a magyar Felsőduna mellékfolyói is hozzájárultak az árhullám ellapulásának megakadályozásához. Van azonban az 1926. év nyarának még egy rendkívülisége, amely árvízmeteorológiai szempontból igen súlyosan esik latba. A bőséges monszunális csapadék kétségtelenül könnyebben és rövidebb idő alatt futott volna keresztül a vízhálózaton, sőt talán egyáltalán nem is okozhatott volna különlegesebb méretű árhullámot, ha egyidejűleg a Drávatorok alatti Duna emésztőképességét nem tették volna próbára más, teljesen abnormis meteorológiai okokból származó hatalmas csapadéktömegek. Az északnyugatról érkező monszunfrontokkal egyidőben ugyanis hatalmas csapadékképző folyamatok tartották megszállva a mediterrán medencét is, amelyeknek ebben az évszakban való jelentkezése és hatalmas fejlettsége az 1926. esztendő egyik legsajátosabb meteorológiai eseménye volt. Ismeretes, hogy a mediterrán medencében a nyár csendes és csapadékszegény szokott lenni. A planetáris cirkulációval kapcsolatos leszálló áramlás festi a nyár folyamán „sötét azúrkékké Itália mosolygó egét". Ez a leszálló áramlás megakadályozza az időjárási frontok keletkezését és ezáltal a frontcsapadék képződését is. A szóbanforgó éghajlati törvény a szubtrópusi sivatagokban, Afrika északi partjain kivételt nem ismerve, minden esztendőben egyformán uralkodik. A Földközi-tenger északi partvidékein azonban már csak legtöbbször, de nem kivétel nélkül jelentkezik minden évben a teljes nyári csapadékmentesség. 1 Olykor előfordul, hogy a téli időjárási helyzetekre emlékeztető mediterrán frontok júniusban vagy július elején is kifejlődnek egy-két alkalommal. így történt ez a közelmúltban, az 1924. és 1930. években is. 2 Ámde egészen rendkívüli szélsősége volt az időjárásnak, hogy az 1926. év nyarán a mediterrán frontok nem csak egy-két alkalommal, hanem úgyszólván a nyár folyamán állandóan, minduntalan ki tudtak fejlődni és bőséges csapadékkal látták el Északolaszországot, az Alpok déli lejtőit, a Keletialpokat és a Dráva egész vízgyűjtő területét. Ennek a meteorológiai szempontból is rendkívül érdekes nyári mediterrán aktivitásnak szemléltetésére az alábbi táblázatban kijegyeztük a május-július hónapok minden egyes mediterrán frontjának a fekvését a Breslau-Krietern-Obszervatórium naponként reggel 8 órára vonatkozó áttekintő térképeiről. 1 E. Biel : Das Klima Dalmatiens. Geographischer Anzeiger, 1929. — E. Biel : Klimatographie des ehemaligen österreichischen Küstenlandes. Wien, 1927. 2 Aujeszky L. : Az Időjárás. 1931.
