Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - III. Németh Endre: Az olasz vízügyi szövetség és az általa rendezett vízügyi kongresszusok

580 támogatással önálló laboratóriumot rendeztek be — ugyancsak Grenobleban -—, melynek korszerű felszerelését nemcsak az egyesület által kijelölt kutatásokra, hanem az egyesületi tagok által felvetett kérdések megvizsgálására szolgáló kísér­letekre is felhasználnak, utóbbi esetben természetesen az érdekelt tagok költség­hozzájárulásával. Nagy szolgálatokat tesz az egyesület azáltal is, hogy az ipari érdekeltség felkérésére gépek és anyagok átvételére szabályzatokat dolgoz ki. Ezek közül figyelemreméltók a viziturbinák és nyomás alatti csővezetékek átvéte­lére és vizsgálatára vonatkozó szabályzatok. A Société H elvéti jue pour V utilisation des eaux 1910-ben alakult politikai, közgazdasági és ipari szakférfiakból, valamint érdeklődő polgárokból. Az egye­sületi alapszabályok első pontja szerint : „Az egyesület célja a vizek hasznosításá­val, vízjogi kérdésekkel, tavak és folyók szabályozásával, víziépítkezésekkel, hajózással, halászattal stb. kapcsolatos közgazdasági érdekek védelmezése és előmozdítása." Az egyesületnek 1920-ban 217 tagja volt, köztük műszaki és tudományos szaktekintélyek, ipari vállalatok és a legkülönbözőbb testületek, egyesületek. Az Associazione Ticinese di Economia delle Acque a Ticino-folyóról elneve­zett kanton vízgazdálkodásának előmozdítására alakult. Működése kiterjed a kanton összes folyóival és tavaival kapcsolatos általános vízgazdasági terv kidol­gozására, a hajózás, az árvédelem és a völgyzárógátak építésével összefüggő kér­désekre. Az alapszabályok szerint az egyesület különös súlyt vet arra, hogy gyűlé­sekkel, valamint a sajtó útján a közvéleményt az észszerű vízgazdálkodás fontossá­gáról meggyőzze. 1920-ban 171 tagja volt : magánosok, ipari részvénytársaságok, községek, sőt kereskedelmi kamarák is. Ezeknek a külföldi egyesületeknek a szervezetéből, működésük módjából és az általuk elért eredményekből levonható tanulságok alapján Bellincioni az országos vízügyi szövetség megalakításától várható előnyöket a következőképen világította meg „I problemi delle Acque" című cikkében r 1 1. Mit várhat a műszaki tudomány és gyakorlat a szövetségtől? A hidraulika előhaladása a szerény megfigyelőtől a tudósig a legkülönbözőbb tényezők együtt­működését követeli meg. A megoldandó feladatok mindig szövevényes fizikai folyamatok elemzését kívánják, különösen akkor, ha egész vízfolyások vízjárását kell gyökeres szabályozási művekkel befolyásolni. De nemcsak ezek a nagyobb­szabású munkálatok, hanem a szokásos egyszerű vízkivételi művek, valamint a kisebb terjedelmű, de vízjogi kötelmekkel majdnem mindig bonyolulttá tett kultúr­mérnöki feladatok is tapasztalati adatok nélkül megnyugtató módon meg nem oldhatók. Vannak-e azonban olyan szerveink, amelyek ezeket a szükséges ada­tokat összegyűjtik vagy kísérletekkel előteremtik? Sajnos, erre a kérdésre tagadó választ kell adnunk ! Az alkalom ugyan megvolna rá, hiszen a már meglévő művek valósággal kínálkoznak megfigyelésre és kísérletekre, sajnos azonban, megszívle­lendő okok hosszú sora akadályozza meg, hogy a művek birtokosai saját műveikkel kapcsolatban a tudomány céljainak megfelelő adatokat gyűjtsenek vagy kísérle­teket végezzenek. Az állami műszaki hivatalok pedig annyira túl vannak terhelve közigazgatási teendőkkel és építési munkákkal, hogy még akkor sem jutna idejük 1 Megjelent a Le Acque Publiche d'Italia c. folyóirat 1923. évi február—március havi füzeteiben.

Next

/
Thumbnails
Contents