Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - II. Kenessey Béla: A permetező öntözés

572 mind a fuvókáscsövű, mind az egyes öntözőket, valamint a korai és melegházi üzemben alkalmazottakat megvizsgálta. Tapasztalatait a következőkben foglalja össze : A permetező öntözésnek a kertészetben való nagyobb elterjedésére akkor lehet számítani, ha a kísérletek kimutatják a kertitermények legnagyobb vízszükségletének idejét. Valószínű, hogy amiként a növények tápanyagfelvételének legmagacabb foka is bizonyos fejlődési fokhoz kötött, ugyanez áll a vízszükséglet tekintetében is. így pl. a sárgabarack hajtatásánál köztudomás szerint sohasem szabad akkor öntözni, amikor a kemény mag éppen fejlődik (ekkor a termés rendszerint még csak mogyorónagyságú), mert különben a termés lehullik. Éppen úgy tudott dolog, hogy a télen át való eltartásra szánt kelféléket legfeljebb júliusig szabad öntözni, mert különben a növény szövete laza lesz. Ezek a példák világosan igazolják, hogy a növények vízháztartása körül még igen sok kérdés vár alapos tisztázásra. Igen érdekesek J. Weber-nek kertészeti nagyüzemekben szerzett tapasztalatai is. Különösen hangsúlyozza azoknak a növényeknek mikénti kezelését, amik a szükséges nedvesség hiánya iránt nagyon érzékenyek. Saláta és kelfélék tekintetében kellő tapasztalatok még nem lévén, példaként a tavaszi korai burgonyát idézi. A hollandi korait csekély lösszel kevert könnyű homokon először május 31-én 30, másodszor június 9-én 25 mm-rel öntözte meg. A termés 204 q/ha piacképes étkezési és 21 q/ha takarmányburgonya volt. Egy kis darabon, amit teljesen hasonlóan műveltek és trágyáztak, de meg nem öntöztek, a piacképes árú 113 q/ha, a takarmányburgonya 39 q/ha volt. Különösen érdekes volt a nem öntözött részen egynéhány sor burgonyával végzett kísérlete. Ugyanis az időkjárás a burgonya szedésének idejében — június 25 és július 15 közt — igen száraz, forró volt, aminek következtében a szárak elszáradtak, a gumók aszott benyomást tettek. Egy pár sorral, ami pár nap múlva került volna kiszedésre, megkísérlette a szedés előtt való permetezést. A kísérletet olyan sorokkal végezte, amikben a burgonya szára még zöld volt. Az eredmény hektárra átszámítva a következő volt : A megpermetezett rész 213 q étkezési és 16 q takarmányárut, a nem permetezett pedig 191 q piaci és 25 q takarmány árút adott. A tavaszi burgonya után azonnal bokorbabot vetettek, amit az akkori szárazság miatt azonnal megöntöztek. Kitűnően fejlődött és az aug. végén történt szedéskor 42 q/ha piaci árut adott. Ezzel szemben az öntözés nélkül hagyott részen a fejlődés igen hiányos volt és a később adott permetezés ellenére is alig adott valami termést. A. Demming külön kísérletsorozatban megvizsgálta a saláta és bokorbaböntözést. Tapasztalatai szerint célszerű, ha a víz a levegőben minél nagyobb utat tesz meg, egyben pedig a cseppek minél kisebbek. Legnagyobbak a nyári termések jó elosztásban összesen adott 70—90 mm-es mesterséges csapadék mellett. Több vízzel való öntözésnél a termés csökkenik, a tenyészidő meghosszabbodik. A legelők öntözésével két tanulmány foglalkozik. Dr. H. Borchardt oki. mezőgazda a nehéz talajokon lévő állandó legelők öntözését tanulmányozva, olyan áradmánytalajokon kísérletezett, amik határozott anyagos tulajdonságokat mutattak, nedvesen gyúrhatok, kiszáradva pedig erős repedésképződés mellett igen kemények voltak. A vidék évi csapadékátlaga 476 mm, az altalajvíz állása elég magas, de mert a talaj túlzottan tömött, a kapilláris vízemelkedés ahg számbavehető. Ezekből még az is következik, hogy a talaj a téli nedvességet kitűnően megőrzi és ha a területeket rétként használják, a téli