Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - VIII. Szakirodalom

538 magasságában. Ez a gát körülbelül 420.000 holdnyi területhez szükséges árvizet fog fel. 900 m hosszú ós 100 db 6 m-es nyílása van, melyek mindegyikét két-két zsiliptábla zárja. Két öntözőcsatornát lát el vízzel: az egyik a nyugati parton a Fouadia-csatorna 46 m fenékszélességgel, a másik a keleti parton a Farowkia-csatorna 26 m fenékszélességgel. Az építmény összköltsége közel 2 millió angol font (30,000.000 P). Az átvonuló legnagyobb árvíz 15,100 m

3/sec, míg a kisvíz 3800 m

3/sec. A folyás irányában felfelé Khartum fölött a Kék-Níluson épült 1925-ben a Sennar völgyzárógát. A duzzasztott vízfelület hossza 8 km, szélessége 3-2 km. A visszaduzzasztás távola 160 km. A tárolómedence térfogata 636 millió m

3, amiből 435 millió m

3 öntözési célokra fordítható és 210 ezer hold földet lát el öntözővízzel. Az ezen a vidéken elterülő összes öntözendő terület azonban tízszer akkora. A völgyzárógát hossza 3025 m, magassága 39-5 m. Tiszta gránit terméskőfalazatból készült. A csatlakozó oldalszárnyfalak és bekötések belső falazott maggal ellátott földtöltések. Az összes falazat mennyisége 422,000 m

3. A gáton 80 db 2 m széles és 8 m mély Stoney-táblás hordaléklebocsátó zsilip van. A túlfolyó 40 db 5 m széles és 2 m mély, továbbá 72 db 3 m széles és 2 m mély fabetétgerendákkal zárható nyílásból áll. A hordaléklebocsátók és túlfolyók összes emésztőképessége 15,000 m

3/sec, ami 50%-kal több, mint a jelenlegi legnagyobb árvíz. A kiágazó öntöző főcsatorna 114 km hosszú és 26 m fenékszélességű 3-4 m vízmélységgel. 10-1 millió m

3 földkiemeléssel készült. A mű összköltsége 8-5 millió font (153 millió P), amiből 6-5 millió font a völgyzárógátra esik. A tárolás költsége 16 fillér/m

3. (Az amerikai Hoover-gátnál 4 fill./m

3.) A közeljövőben fog megépülni, — a kiírása és versenytárgyalása már meg is történt —, a „Fehér-Nílus gátja" vagy Gebei Aulia-gát Khartumtól 40 km-rel délre. A gát tárolóképessége 3 milliárd m

3, aminek öthatod részével majd a folyó vízhozama növelhető a száraz időszakban, míg egyhatod rész elpárolgásra van számítva. A víztárolás ideje a legnagyobb árvíz tetőzésével esik egybe s egy kissé túlnyúlik az assuani gát tárolási idején. Ez a mű az assuani gát emelésével együtt az Alsó-Nílus kisvizeit egyharmaddal fogja növelni és jóidéig fedezi Egyiptom teljes öntözővízszükségletét. Tervezik még a Kék-Nílus árvizeinek a Sennar-gát fölött nyitott árapasztó csatornával a Fehér-Nílusba való bevezetését és ott a Gebei Aulia-gáttal való tárolását, ami által Egyiptom minden árvízveszélytől mentesülne. Még különböző gátak vannak tervbe véve és javasolva, melyek nemcsak az illető helyi szükségletek fedezését tartják szem előtt, hanem az alsóbb folyásnál szükséges töltési időkre és tárolási viszonyokra is tekintettel vannak és azokat kiegészítik (1. később). A Viktória-tó kifolyása a Ripon-zuhatagoknál rendkívül alkalmas volna egy gát építésére, mely a Viktória-tó tárolóképességét emelné. Ezt a tervet azonban jelenleg nem igen támogatják. A Szudánban levő termékeny síkság (Gezireh), mely a Kék-Nílus és Fehér-Nílus közén terül el és pl. gyapottermelésre igen alkalmas, újabb gát nélkül nem volna továbbfejleszthető, mert hiszen a jelenlegi művek vizét Egyiptom veszi el. Ennek a gátnak alkalmas helyéül Roseires kínálkoznék. Egy másik terv a Nimuleban az Uganda—Szudáni határon építendő gáté, mely a Nílusnak ott levő zuhatagos részét tenné hajózásra alkalmassá. Ezzel a hajózás az Albert-tóig és onnan tovább, a nagytavak többi tagjához nyílna meg, ami további lépést jelentene a Kairó és Cape-Town közötti közlekedő utak megteremtéséhez. Érdekes további, de nem szorosan idetartozó terv a Quattara-mélyedés (13,500 km

2 kiterjedésű és legmélyebb pontja 134 m-rel van a tenger szintje alatt) mesterséges tóvá való alakítása, melybe a tengerből vezetnék a vizet. A párolgási veszteségek ellensúlyozására 625 m

3/sec vizet kellene odavezetni. Ha csak egy kis részét is használnák ki a magasságkülönbségnek, már óriási vízierőt állíthatnak elő (7000 LE minden méterre), amely akár az elpárologtatás útján termelt tengerisó ipari feldolgozásánál, vagy más létesítendő iparágakban, vagy a Nílus vizét az öntözőcsatornákba emelő szivattyútelepeknél volna igen célszerűen értékesíthető. Fontos terv a Kék-Nílus eredeténél, az 1800 m magasan Addis Abeba közelében fekvő Tana-tóból való kifolyásnál tervezett szabályozó mű. 1902 óta több tanulmányi csoportot küldtek ki ide. A jelenlegi vélemény a következő : A Tana-tóban felgyülemlő évi vízhozam 3-5 km

3, amit a Kék-Nílus vezet le majdnem 0 és 350 m

3/sec közt változó vízhozammal. Ez a vízhozam az Egyiptom földjén folyó Nílus vizének csak-egyötvenedét teszi ki és vajaai kevéssé befolyásolja az Assuani-gát fölött elfolyó