Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - V. Trummer Árpád: A folyók szakaszjellege és az alföldi öntözések

511 ami a gyakoribb eset, akkor e növények terméshozama lényegesen megcsappanik. Mivel a felsorolt terményeknek nagyobb költséggel járó előkészítést, trágyázást és megmunkálást kell adni, mint a szemes terményeknek, a gazda csak bizonyos termésmennyiségnél találhatja meg számítását. Más szóval : lehet ezeket öntözés nélkül is termelni, hiszen most is termeljük őket, de gyakran nincs sok köszönet benne. Pl. a tengeri termelése is annyira bizonytalan, hogy az utolsó évtizedben többször is behozatalra szorultunk. Az alföldi termelésnél hiányzik a termelés biztonsága. A nyár elején aratásra kerülő terményeknél ez a bizonytalanság természetesen kisebb, a nyár végén vagy az ősz elején megérőknél azonban jóval nagyobb. A réteknél az anyaszéna kivételes évektől eltekintve, eléggé sikerül, a sarjútermés azonban csak kivételesen csapadékos években kielégítő. Az átlagévekben kevés, a száraz nyarú esztendőkben pedig csaknem semmi. A takarmány mennyiségének ez az erős ingadozása nagy hátrányt jelent az alföldi termelésben. A gazda kevesebb marhát tud tartani, így természetesen az istállótrágya is szűkösen van, ami pedig a gyengébb trágyázás révén az öntözést nem kívánó szemes termények hozamára is visszahat. Ha az Alföld öntözésével csak a termelés biztonságát tudjuk elérni, akkor az öntözés már nem hiábavaló ! Annyi bizonyos, hogy a mi éghajlatunk alatt még öntözéssel sem fogunk annyit termelni, mint Itáliában vagy Spanyolországban. Az öntözés ennek ellenére nálunk is lehet jövedelmező és gazdaságos. Ha az öntözés berendezésének törlesztése és üzemköltsége kisebb, mint a terméstöbblet értéke, akkor létjoga igazolva van. Hazánkban, mint az eddigi tapasztalatok mutatják, olcsóbban lehet az öntözéseket berendezni és üzemben tartani, mint a nyugateurópai országokban. Az Alföldön kat. holdanként 100—500 pengőig terjedő költséggel már lehet öntözéseket berendezni. Az üzemköltség aszerint, amint a vizet emeléssel vagy anélkül lehet a földekre juttatni, 10—20 pengőbe kerül. Ezek szerint az egy kat. hold öntözésére fordított összes évi költség nem tesz ki 40—50 pengőnél többet. Az a kérdés, várható-e az öntözés révén annyi terméstöbblet, amennyi ezt az összeget és az öntözéssel járó művelési többletköltséget fedezné. A jól kezelt öntözésnél ez mindenesetre nálunk is bekövetkezik. Cholnoky szerint az öntözés a termésátlagot csak 20—30%-kal emelné. Talán a búzára gondolt, mert annál az öntözés többlete az átlagtermésekhez viszonyítva, körülbelül ennyi. De ki gondol a szemes termények öntözésére? Ezeket Itáliában és Dél-Franciaországban sem öntözik. Legfeljebb kivételesen száraz években kap a búza egy májusi öntözést. Az idei tavaszi szárazságban az Alföldön is igen meghálálta volna a búza és a rozs az egyszer adott öntözést s az idei terméshez viszonyítva, bizonyára nem 20%-os többlet mutatkozott volna. Száraz esztendőkben az öntözés hatása fokozottabban jelentkezik és esetleg egy ilyen év több évi öntözés költségét téríti vissza. Az öntözéssel elérhető terméstöbblet a Nagy Magyar Alföldön is legalább 50%-ot tesz ki, de jó kezelés és művelés esetén felülemelkedik a 100%-on is, vagyis a termést megkétszerezi. A jól öntözött rétek széna termése kat. holdanként hazánkban 25—60 q között változik, amiből a terméstöbblet 15—30 q. A különböző takarmányfélék országos átlaga ugyanekkor 14—18 q között ingadozik, tehát az öntözéssel elért többlet az. öntözetlen termések 50—100%-át is meghaladja.