Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
3. szám - II. Timkó Imre: A borsodi nyíltártér agrogeológiai viszonyai
447 ország klimazónális talajtérképét és azt a IV. Nemzetközi Talajtani konferencián Rómában, 1924-ben be is mutatta. A fő talajtípusokat dr. Ballenegger Róbert annakidején fizikailag és kémiailag meg is elemezte, melynek eredményei a m. kir. Földtani Intézet 1914-i Évi Jelentésében, rövid magyarázószöveg kíséretében, meg is jelentek. E munkában éppen a Bükk-hegységnek és ezzel együtt a Magyar-Középhegység dunáninneni részének és a hozzá délkelet felől csatlakozó dombvidék és tiszai Alföld bejárását annakidején én végeztem. 3 E felvételeim kapcsán megállapítottam, hogy a Magyar-Középhegység dunáninneni részének klimatikus talajkialakulásában uralkodók a barna erdei, azután kisebb mértékben a szürke erdei, továbbá a mezőségi talajtípusok A borsodi nyíltártéren előforduló talajtípusok és talajféleségek s azoknak elterjedése dűlők szerint az egyes községek határaiban a következők : Helyenként szikes foltokkal tarkított mezőségi vályog, illetve agyagos vályog borítja a következő területeket : Dorogma község határában a Pusztapély- és Fehérwád-dülőket. Mezöcsát határában a Fejéregyháza-pusztei szikes legelőnkívüli szántóit, az Ároktőtől Mezőcsátra vivő megyei úttól a Galambos és Horgaseret összekötő vonalig fekvő területet, Mezőcsát—Gelej községek közötti országút mentén attól délre a Borjúkút, Kétgémkút és ezektől északra Burakút-, Potornya- és Gejletanyákig Igrici határában elterülő dűlőket, Gelej község határában a Csincse-patak völgyéig terjedő nagyobbára legelő-területeket a Gólyás és Nagyecsér tanyáig, tovább nyugat felé a Salamonta és VaV/eV-melléki Locsogó legelőterületet, továbbá a Darudomb környékét Mezőnagymihály és Mezőkeresztes határaiban. Ugyancsak szikesekkel tarkázott területek borítják a Szentistván és Mezőkövesd közötti laposok legelőit és a Kútszög-, Püspöki-tanya és a Dominium-dűlőkben és szigetszerűleg a laposokat a mezőkövesdi Csörszárok-, Nagygyep-dűlőkben és Egerlövő határában a Kányapatakmelléki dűlőkben. Egerfarmos község határában a Rima- és Ostoros-patakok, nemkülönben az Egervíz- és Las&ó-patakok mentén a Kenderszeg, Saj (Sélyi) halom közvetlen környékét éppen úgy, mint a Szőke- és Kétkútköz-puszták környékét, Borsodivánka és Poroszló községek határaiban a Nagy- és A'is&óta-halmok közé eső szántó- és legelőterületeket, Nagytiszaszem, Bödönöskút laposait ; Fehéraklár-, Koródomb-, Xjj földek-, Aranyosdomb-, Nagyfertő-, Cigányfertő-, Alsógyep-dülöket és végül Pe7í/-puszta javarészét, mely utóbbi már teljesen Besenyő község határához tartozik. Rejtett szikeseket találunk a tiszamenti öntéstalajok zónájában Ároktő, Mezőcsát, Tiszakeszi, Tiszatarján és Hejőkürt határaiban, nemkülönben a Hejő és Sajó völgye közötti hátságon Palkonya és Szederkény, továbbá Tiszaoszlár és Hejőbába községek között elterülő részein, főleg annak délkeleti laposabb térszínén. Rejtett szikesek vannak még régi folyómedrek alsó talajában is. (Dallos-ér Bikimáté kútja.) 3 Hazánkban az első talajismereti térképet dr. Szabó József egyetemi tanár készítette még az 1868. évben. „Heves—Szolnok-megye talajtérképe" címen jelent az meg, s azon a következő talajféleségek voltak feltüntetve: porhanyós agyag, homok, széktalaj, nyirok és hegyi talajok. Bár a térképen a szikes talajok elterjedését egy színnel jelöli csak, azonban a magyarázószövegben már felöleli az összes talajtípusokat, amelyek akkor azon a vidéken feltalálhatók voltak. Ezen a térképen a szerző a hegységi területen annak geológiai térképét is adja s így e térképen született meg abban az időben az első agrogeológiai térkép. Minket ezúttal ezen a térképen csak a borsodi nyilt tiszai ártérből a Tiszafüred— Füzesabony közötti kisebb hevesmegyei terület érdekel.
