Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - I. Lászlóffy Woldemár: A folyók jégviszonyai, különös tekintettel a magyar Dunára

420 már a jég képződésére kedvező vagy kedvezőtlen helyi körülményektől függetlenül csak az jut kifejezésre, hogy a kérdéses szelvénnyel jellemzett folyószakasz mennyire alkalmas torlaszképződésre. A számokból egyúttal azt is látjuk, hogy nemcsak Paks közelében van valamely, a jégjárást megnehezítő helyi akadály, hanem legalább is Mohácsig tényleg kedvezőtlenül alakult folyamszakasszal van dolgunk. Hőmérséklet járásbeli különbségekkel az állomások eltérő viselkedése nem magyarázható. Fáradságos és mégis meddő munka lenne az egész Dunára a fentiekhez hasonló átlagszámokat keresni. Sokkal kifejezőbb, ha megvizsgáljuk egy vagy több tetszőlegesen kiválasztott tél jégviszonyait az egész magyar Duna mentén. Igen alkalmas erre a célra az 1900/01. évi tél, amely mintegy összesűríti két év viszonyait, — mert ezen a télen kétszer is beállott a Duna. A 18. ábrán a magyar Duna teljes hosszán rendelkezésre álló jégadatokat, néhány fontosabb mérce vízállásait és a tél hőmérsékletjárását tüntettük fel. A Dunaremete alatti gázlókban két alkalommal keletkezett torlasz ; január elején egy nagyobb, február végén egy rövidebb. Valószínűleg Komárom alatt a dunaradványi szigetnél is elakadt a jég. Januárban a Vác alatti elszélesedő mederrészen, februárban talán a Háros-szigetnél volt annak a torlasznak kiinduló pontja, mely rövidesen Gönyűig egybefüggő jégpáncéllal borította a folyamot. A jég főfészke Dunaföldvár és Baja közt volt. E szakaszon a február elején beköszöntő időenyhűlés sem tudta megbontani az álló jeget, 60 napon keresztül egyfolytában be volt fagyva a Duna. A Drávatorok vidéke le egészen Vukovárig tele volt jéggel : ezek a torlaszok egymástól függetlenül keletkeztek annak jeléül, hogy a folyam számtalan helyén van a jég megállására vezető zátony vagy kanyar. Januárban a Drávatorok alatti szakaszon is összefüggő jég volt, kivéve a zuhatagos Aldunát. Itt csak a Kazánszoros és a Vaskapu felett állott meg rövidebb időre a jég. De már februárban a Dráva és Száva megáradása után a Bezdán alatti szakaszon nem képződhetett torlasz. Kiválóan mutatják a mederalakulásnak a jégjárásra gyakorolt hatását a Vízrajzi Osztálynak a táviratozó mércék adatai alapján összeállított és naponta kiadásra kerülő áttekintő térképei is.

1

3 A 19/a) ábra az 1914. II. 18-i helyzetet tünteti fel. A magyar Dunán egész Báziásig átlag 30 cm vastag jég állott. Ugyanez volt a helyzet a Dráván és Tiszán, de a Száván megindult volt a zajlás, felső része már jégmentes és áradó volt. Egy hétre rá, február 25-én (19/6^ ábra) a Száva már megmozgatta az alsó Duna jegét, a Dráva is erős áradás mellett zajlik. A nagyesésű Felső-Duna jégmentes. Komárom és Dunapentele között a folyó apad, Váctól lefelé zajlik, de Paks felett a megtorlódó jég hatalmas helyi duzzasztást okoz. Az egybefüggő jégtakaró a Drávatorokig nyúlik le és jellemző, hogy a felső végénél 10 hidrogradot meghaladó áradó, alsó végénél 3 fokos és apadó a vízállás. A Drávatorok vidékének a jégjárásban játszott szerepére semmi sem jellemzőbb, mint ez a két térkép. 1

8 A térképeken a párhuzamos piros vonalak száma a vízállás magasságát fejezi ki a vízjáték tizedeiben. (Ritter-féle hidrográdok.) 1—2 vonal igenalacsony, 3—4 alacsony, 5—6 vonal közepes, 7—8 magas, míg 10 vonal az eddig észlelt legmagasabb vízhez közelálló vizet jelöl. A 19

/а—b ábrákon közölt napi jelentéseken egyszerűsítés céljából elhagytam a csapadék- és hóvastagság adatait, továbbá az Időjelzés rovat szövegét és a vízjárási helyzet rövid leírását a Megjegyzések rovatból.