Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
3. szám - I. Lászlóffy Woldemár: A folyók jégviszonyai, különös tekintettel a magyar Dunára
392 húzott függőlegesnek metszéspontjánál leolvassuk a berajzolt görbesereg segítségével a keresett Ф értéket. A téli vízszállítás Q' ezekután Q'= ф Q ahol Q a vízmennyiséggörbén a tényleges téli vízállásnak megfelelő látszólagos hozam, q? pedig a 8. ábráról a közöltek értelmében leolvasott redukciós tényező. A fentiekben prof. Kolupaila, Jasmund és dr. Strickler meggondolásai alapján levezetett képlet és a vele kapcsolatos diagramm egyszerű módszert adott kezünkbe a téli hozam meghatározására, mely a rendelkezésre álló tényleges mérési adatokra alkalmazva jó eredményt ad. Például a prof. Kolupaila idézett művében közölt 3 mérésnél, a Nemunas-folyó Nemaniunai-i szelvényében (kssSO), ahol k'/k értékét csupán becslésszerű átlagértékkel helyettesítettük, az eredmény a következő : A móréq ideie • k'l k ф Ф л. meres íaeje. ( a mérésből) (becslés) számítva a mérésből 1927. XII. 21 0-134 2/ 3 (beállás) 0-27 0-237 1928. I. 24 0-137 1 (tél közepe) 0-43 0-427 1928. III. 8 0-177 1-5 (tél vége) 0-65 0-607 Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a k'/k viszony becslésében, de főképen az átlagos jégvastagság megállapításában nagy hibát követhetünk el, ezt a módszert csak nagyon óvatosan fogjuk alkalmazni. Ennek ellenére a következőkben még segítségünkre lesz. 4. A téli vízszállítás megállapítása becsléssel. A folyók téli vízszállításának megállapítására alkalmazott módszerek utolsó csoportja már teljesen becslés-jellegű. De mivel a becslés a helyi viszonyok minél alaposabb ismeretére, sőt lehetőleg mérési adatokra támaszkodik, igen figyelemreméltóak ezek is. Az amerikai Stout feltételezi, hogy a szelvényben, melynek téli vízszállítását meg akarjuk állapítani, a tél folyamán legalább 1—2 mérést végeztünk. Ezekre vonatkozóan meghatározza, hogy mekkora A m értékkel alacsonyabb vízállásnál folyt volna le a mért vízmennyiség szabad vízfelszín esetén és ugyanezzel, vagy megfelelően interpolált Am értékkel csökkenti a mérés időpontját követően észlelt vízállásokat. A redukált vízállásoknak megfelelő vízmennyiséget aztán a jégmentes időszakra érvényes rendes tömeggörbéről veszi. Természetes, hogy a folyó beállása előtt, illetőleg a jég megindulása után a vízálláskorrekció Am=0 (9/a ábra). Szép példákat hoz fel a módszer alkalmazására W. G. Hoyt (8), aki azt ajánlja, hogy a vízálláskorrekció nagyságának két mérés közötti időszakra történő megállapításánál a hőmérséklet járását, a csapadékot, az esetleges fenékjégképződést stb. vegyük figyelembe. Prof. Stout módszere csak akkor adhat jó eredményt, ha az adott télre vonatkozóan van néhány jég alatti mérésünk, vagyis a A m korrekciók megállapítására elegendő támpontunk van.
