Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - I. Lászlóffy Woldemár: A folyók jégviszonyai, különös tekintettel a magyar Dunára

383 határok között változhatik. Ezen értékpárnak megfelelően például az igen gyakran előforduló (/=0-05 t vastagságú jégtakaró alatt a vízszállítás az azonos vízállás mellett a jégmentes időszakban levonuló vízmennyiségnek 19—87%-a lehet. A folyó jégpáncéljának minősége tehát az emésztési viszonyokat rendkívül nagy mértékben befolyásolja. C) A FOLYÓK TÉLI VÍZSZÁLLÍTÁSA. Az előzőkben kimutattuk, hogy mind a víz lehűlése és a jégkristályok keletkezése, mind a folyó beállása erősen befolyásolja a folyóvíz mozgását. Kérdés, hogy hogyan állapítható meg ezek hatásának mindenkori mértéke, milyen — lehetőleg egyszerű — megfigyelési adatok segítségével határozható meg a folyók téli vízszállítása ? Erre a gyakorlati, minden vízgazdasági szempontból (vízerőkihasználás, stb.) elsőrangú fontosságú kérdésre •— éppúgy, mint a jégmentes időszakban is — l.a közvetlen mérés, 2. a mérési sorozatokra támaszkodó statisztika, 3. a számítás és 4. becslés adhatja meg a feleletet. 1. A téli vízhozam meghatározása közvetlen méréssel. A folyóvizek téli hozamának közvetlen mérés útján való meghatározása elegendő vastagságú jégpáncél esetén aránylag nem nehéz feladat. A szelvénykitűzés és a mérési függélyesek kijelölése nem sokkal nehezebb, mint a jégmentes időszakban. Az átfolyási szelvénynek a mérési függélyesek helyén kivágott lékeken keresztül való felvétele (vízszín alatti mélység és jégvastagság mérése) és a sebességmérő műszer lebocsátása szintén egyszerű munka. A szárny nagy hidegben is kifogástalanul működik, legfeljebb az egyik függélyesből a másikba való átmenet közben a vizes műszeren képződő jégkérget kell meleg vízben leolvasztani. A jég alatti átfolyási szelvény felvétele a jégtorlódásos árvízveszedelmekkel kapcsolatban már régóta szokásos (5. kép). A jégről való vízsebességmérést az északi államokban rendszeresen végzik (6. kép), de aránylag enyhébb éghajlatunk alatt is van reá példa. A Vízrajzi Osztály 1897. XII. 3-án a Hármas-Kőrös gyomai szelvényében 4 cm-es jégborítás mellett a hídról mérte meg a hozamot. 1914. II. 7-én a Dunán C4ombosnál 20—70 cm vastag jégtakaróról végeztek vízmérést (5. ábra). 2. A téli vízszállítás meghatározása mérési sorozatokra támaszkodó statisztika segítségével. (Téli vízmennyiség görbék.) A vízszállításnak közvetlen méréssel való meghatározása drága, azonkívül télen nem minden veszély nélküli dolog. Természetes tehát, hogy igyekeznek a mérési adatokat statisztikai módszerekkel úgy feldolgozni, hogy azok általános érvényű téli vízmennyiséggörbébe legyenek foglalhatók, amely görbéről azután a jég alatti vízlefolyás nagysága minden időpontra vonatkozóan leolvasható. Azonban már a jégmentes időszakban végzett vízmennyiségmérések pontjai is — különösen csekélyesésű vízfolyásoknál — meglehetősen nagy szóródást mutatnak úgy, hogy a vízmennyiséggörbe megszerkesztése nem egyszerű dolog.