Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - I. Lászlóffy Woldemár: A folyók jégviszonyai, különös tekintettel a magyar Dunára

382 vastag jég borít, vagyis d/£=0-32/4-0=0-08. A tél derekán, amikor feltehető, hogy a meder érdessége körülbelül a jégmentes időszakéval egyező, vagyis, amikor k'/k—l, a grafikon szerint qp = 0-55. A szelvény tehát 55%-át vezeti le a jégmentes időszakban szállított vízmennyiségnek. A 4. ábra arra is alkalmas, hogy a jégvastagság és érdesség változásának a vízszállításra gyakorolt hatását vizsgáljuk. A jégvastagság hatása akkor tűnik legjobban szembe, ha az érdességet állandónak véve, különböző mélységű, de ugyanolyan vastagságú jéggel borított szeljégvasiagsag a kàzépméiység fort részeiben , íh' 4. abra. A <p=/ IjT'yl függvény ábrázolása. vények vízszállítását hasonlítjuk össze, amelyekben tehát а viszonylagos jégvastagság változik. k' Ha feltesszük, hogy k'=k, vagyis ^ = 1, akkor például 50 cm-es jégtakaró mellett, t= 8 7 6 5 4 3 2 m-es közép mélységnél -=0-062 0-072 0-084 0-100 0-125 0-167 0-25 és t Ф = 0-57 0-56 0-54 0-53 0-50 0-47 0-38 lesz. A vízemésztés az átfolyási szelvény csökkenését eleinte alig érzi, de aztán annál rohamosabban esik. Ezért van az, hogy leginkább jégtorlaszok alatt észleljük a folyók rendkívül kisvizeit, amelyek nem a folyó valamely tényleges hozamminimumának felelnek meg, hanem az átfolyási szelvény hosszabb-rövidebb ideig tartó eldugulását jelzik. A surlódás-okozta változásokat vizsgálva mindenekelőtt nyugodtan általánosíthatjuk a 3. ábra adatait, melyek szerint k' az V3/t<fc'< 1-5 fc