Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - I. Lászlóffy Woldemár: A folyók jégviszonyai, különös tekintettel a magyar Dunára

378 berger kísérletei is, melyeknek során a víz 8-7 és 20 C° között változó hőmérsékletének hatása a mérési eredményeket befolyásoló egyéb tényezők mellett kimutatható nem volt. [17] 2. Az érdességi viszonyok megváltozása. Szintén csak elvi alapon tárgyalható az érdességi viszonyok megváltozásának hatása a jégzajlás idején. Már a vízben kikristályosodó jégtűk is megnövelik a folyadék belső súrlódását, de ezt részben ellensúlyozza, hogy a lebegtetett iszap mennyisége a téli kisvíz idején sokkalta kevesebb, mint a magasabb nyári vízállásoknál. Jobban befolyásolhatja a meder érdességét a fenékjég. Már régóta ismeretes ugyanis, hogy mikor áradó víznél a sebesség eléri a meder anyagára érvényes határsebességet, a víz az addig halpikkelyszerűen fekvő kavicsokat megmozgatja, a nagyobb egyenetlenségeket kitöltő finom homokot magával ragadja és kisebbnagyobb vastagságú rétegben tova is mozgatja a hordalékot. A mederérdesség tehát ugrásszerűen megnövekszik. Ezzel pedig sebességcsökkenés és állandó vízmennyiség mellett szelvénynövekedés jár együtt. Ugyanezen jelenség ismétlődik meg a kisebb vízfolyásokon, amikor az erőteljes fenékjégképződés folytán a folyó valóságos jégágyban folyik ([13], 14. oldal), amikor a fenéken nagy és hirtelen fejlődő jéggomolyok képződnek, amelyeknek megmozgatása is mechanikai munkát emészt fel és mikor a felszálló fenékjéggel a hozzátapadó hordalékszemek is felemelkedvén, a fenéken durvább hordalék marad. Munkatöbbletet jelentenek a felszínen úszó jégtáblák is, melyek alszél esetén már akkor is gátolják a vízmozgást, ha számuk kicsi. De ha a vízfelület 60—80%-a jéggel van borítva, az egymáshoz ütköző, körben forgó és meg-megálló táblák már komolyabb surlódásnövekedésre vezethetnek. A jeges időszaknak ebben a szakaszában vízméréseket végezni műszereink épségének kockáztatása nélkül nem lehet és így legfeljebb közvetett úton állapíthatnánk meg —például a vízállás emelkedéséből, — a hőmérsékletsüllyedésnek vagy az úszó jégnek a sebességre gyakorolt hatását. De mire például a Dunán megjelenik a jég, a hidegebb hegy vidékről érkező — és különösen a kisebb— mellékfolyók befagynak és a folyam vízállása rohamosan csökken. A súrlódás fokozódása által okozott esetleges vízállásnövekedés eltörpül a gyors apadás mellett és lehetetlen megállapítani, hogy annak mértékét mennyiben csökkenti. Egészen más a helyzet a jég beállásakor, mikor a súrlódási felület hirtelen mintegy megkétszereződik, a víztükröt felülről határoló szabálytalanul összeállott táblákból álló jégtakaró alsó felülete egyenetlen, rögös lévén, a medersurlódás ugrásszerűen növekszik és a jégpáncél vastagsága szerint kisebb-nagyobb mértékben az átfolyási szelvény is lecsökken. Nézzük ezeket a tényezőket külön-külön. A befagyott folyó valamely szelvényében a nedvesített kerület megközelítően kétszerese lévén az ugyanazon szelvénynek szabad vízfelszín esetén megfelelő nedvesített kerületnél, a hidraulikus sugár a folyó beállásakor felére csökken. A hidraulikus sugár „ F