Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
3. szám - I. Lászlóffy Woldemár: A folyók jégviszonyai, különös tekintettel a magyar Dunára
372 A vízmozgás mikéntjéből folyik, hogy a folyóvizek hőmérséklete — néhány század, legfeljebb tizedfoknyi különbséggel, — a keresztszelvény minden pontján azonos, amit számos mérés igazol. Greguss Gyula közlése szerint [19] a Dunavíz hőmérséklete nyáron a felszínen és 1—2 láb mélységben nem mutatott különbséget. 3 Ugyanazt az eredményt adta számos külföldi mérés is. [18] Mivel a jégképződés 0 C°-nál melegebb vízben nem indulhat meg, kell, hogy a folyóvíz hőmérséklete a jég megjelenésekor egész tömegében 0 C° körül legyen. Ezért van az, hogy a folyókon általában később jelenik meg a jég, mint az állóvizeken. 2. A jég képződése és különféle nemei. A folyók jege kétfajta lehet : a) Felszíni jég, b) fenék- és kásajég. a) A felszíni jég. (Oberflächeneis, surface-ice.) Részben a víz szélén felváltva vízzel és levegővel érintkező kavicsokon, illetve növényi részeken keletkező jégképződményekre támaszkodva kialakuló keskeny partszegély, mely később hozzáfagyó úszó jégrészekkel fejlődik (parti-, vagy karaj-jég), részben a 0-5—0-8 m/sec-nál kisebb sebességű víz felületén, a csendesvízű öblözetekben, a szabályozó művekkel elzárt mederrészeken és sekély helyeken keletkező vékony, áttetsző réteg, mely a partról kiindulva hamarosan beboríthatja az egész felszínt. Nagyobb folyóvizeknél jelentéktelen szerepet tölt be. b) A fenék- és kásajég. (Grundeis, anchor-ice, — Schwebeeis, Toost, Schneekatze, needle-ice, frazil) keletkezését illetően a vélemények még nem teljesen egyezőek. Egyesek szerint a felszínen 0 C° alá lehűlt (túlhűtött) vízből, midőn az a fentebb leírt csavarvonalszerű vízmozgás során a fenékre kerül, az érdes mederfalon válnak ki az egyes jégkristályok. Mások, — így Lüscher és Lokthin szerint — a túlhűtött felszínen indul meg a kristályosodás. A felszín alatt aztán és különösen a fenéken, ahol a víz 0 C°-nál néhány tizedfokkal melegebb, a felületükön megolvadó lemezalakú jégkristályok összefagyása (regeláció), illetőleg a molekuláris vonzás révén történő összetapadásuk indítja meg a fenékjég képződését. [11] A már megtelepedett jégkristályok gyorsan fejlődnek, mert a velük érintkezésbe kerülő újabb és újabb túlhűtött vízrészecskék a kristályosodás közben felszabaduló meleget elvezetik. így a fenéken laza, szivacsos szerkezetű, átlátszó jéggomolyok keletkeznek. A fenéken ülő laza tömeget a víz sodra könnyen leválasztja és mivel a jég fajsúlya jóval kisebb a vizénél (0 C° hőmérsékletű jég fajsúlya 0-9167 g/cm 3, ugyanolyan vizé 0-99987 g/cm 3), az a felszínre száll. Ott a beléje zárt vízrészecskék is megfagynak és az előbb még átlátszó tömeg tejfehérré válik. A felszálló jéggomolyokra tapadt földes részek és kisebb kavicsok kétségtelenné teszik azok keletkezési helyét. De számos kísérlet is igazolja ezt a tényt : a fenékre bocsátott kosarak, fagallyak és más tárgyak rövid idő után felszínre hozva, tele vannak vastag — zúzmarára emlékeztető — jégképződményekkel. A 2. kép az 1921/22. évi eszt Narva-expedíció kísérleti eredményeit mutatja. [15] 3 1865 XII. 13-án a jég alatti vízfelszínen 0-7 R°, 1-5 lábnyi mélységben 1 R° volt a víz hőfoka. Ez azonban csak azt igazolja, hogy a part közelében, ahol a mérések történtek és ahol nemcsak a medersurlódás, hanem a jégpáncél is gátolta a vízmozgást, a víz átkeveredése már nem lehetett tökéletes.
