Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - VI. Pogonyi György: Hó- és jégviszonyok a Duna, Tisza és azok mellékfolyóinak vízgyűjtő területén 1933-34. telén

359 3. Csehszlovákiában. A csehek a CRED-egyezmény értelmében csak 1934 január 1-től tartoztak hójelentést küldeni és pedig csupán Királymezőről (Uzcorna). Minthogy egyetlen adat megküldése igényeinket nem elégíti ki, a CRED elé való előterjesztés nélkül, rövid úton kértük, hogy a 10 naponkint való tudósításukban necsak Királymezőről, hanem minden számottevő mellékfolyó völgyéből is adjanak adatokat. A következő állomásokat választottuk ki erre a célra : Kozmecsek, Dombó, Felsőszinevér, Szolyva, Ungvár és Uzsokot. Kérésünknek a legnagyobb készséggel eleget tettek és így a felsorolt helyekre vonatkozólag is megkaptuk a hóadatokat. Az első jelentés 1934 január 6-án érkezett. Ekkor Királymezőn 20 cm vastag hóréteg feküdt. Február elején az Északkeleti-Kárpátokban nagyobb havazás lévén, a Tisza völgyében 51, Királymezőn 25, Dombon 20, Felsőszinevéren 30, Szolyván 12, Uzsokon 13 és Ungváron 6 cm hóréteg feküdt. Február közepére a hóréteg megvastagodott. Ekkor a Feketetisza völgyében 145, Királymezőn 53, Dombon 58, Szolyván 18, Ungváron 11, Uzsokon 59 és Mezőlaborcon 29 cm volt. Február vége felé az idő felmelegedett, a hó lassan olvadni kezdett, aminek következtében a Tiszán és mellékfolyóin március első hetében közepes árhullám vonult le. A hónap közepére az Északkeleti-Kárpátokban már mindenütt elolvadt a hó, csupán a Feketetisza völgyében volt még Okolán 37, Kozmecseken 5, Rahón pedig 24 cm-es réteg. A csehszlovák részeken leesett hó tehát nem volt sok és így a Tiszán komolyabb árhullámra nem vezetett. Igen szerencsés volt a hőmérséklet lassú emelkedése mellett az is, hogy nagyobb eső az olvadás idejében nem volt. 4. Romániában. A románok a CRED-egvezménnyel szemben már az első havazást is közölték és pedig minden vízfolyás völgyéből. Ennek köszönhető, hogy a hóállapotokat már kezdettől fogva áttekinthettük. Az első hójelentést már 1933 december 19-én küldötték meg. Eszerint Nagybányán 15, Gyulafehérváron 14, Soborsinban 22, Belényesen 15, Magyarcséken 13, Felsővissón 11, Gurahoncon 22, Felsőrónán 34, Vajdahunyadon 17 cm volt a hó vastagság. 1934 januárban és február elején nem sok hó esett. A legnagyobb hóvastagság a február 20-i jelentés szerint Rónaszéken 35, Felsővissón 50, Naszódon 33, Besztercén 28, Abrudbányán 48 és Felsőhunyadon 31 cm volt. Ettől az időtől kezdve a lassú felmelegedés következtében a hó ugyancsak lassan olvadni kezdett és március első napjaira már vagy teljesen eltűnt, vagy csupán jelentéktelen mennyiség maradt vissza. Március közepére, határunkra kisebb árhullám érkezett le. A mellékfolyók közül csak a Bodrogon volt nagyobb víz, de az sem okozott nagyobb bajt, mert a Tisza medre akadálytalanul betudta fogadni és rövid időn belül leszállítani. Az erdélyi olvadás sem a Szamoson, sem pedig a Maroson és a Kőrösökön nem okozott különösebb vízszinteket. Végeredményként megállapíthatjuk, hogy a hóviszonyok a kedvező meteorológiai viszonyok folyományaként a Dunán, Tiszán és azok mellékvizein nem okoztak bajokat. Nagyobb árhullám csak a Dráván, Ipolyon és a Bodrogon vonult le, de ezek is alattuk maradtak az eddig észlelt legmagasabbaknak.