Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - IV. vitéz Lapray Géza: Öntözés és vízerőkihasználás a Piave alsó folyása mentén, a Brentella di Pederobba társulat területén

346 az ország területén előforduló kevés és rosszminőségű barnaszenet erre a célra nem tartotta alkalmasnak, viszont felismerte az Alpok és az Appenninek vizeiben rejlő roppant energiaforrások jelentőségét. 11 éves uralma alatt megsokszorozta az ország vízerőtelepeinek számát és teljesítményét és ahol csak lehet, igyekszik az iparitermelés, vontatás és világítás energiaszükségletét vízerőtelepek olcsó áramával kielégíteni. Ezek előrebocsátása után két szemléltető ábrán bemutatom a vízerőkihasználás és az áramfogyasztás fejlődésére jellemző adatokat. A 6. ábrán az oszlopok felső éle Olaszország elektromos energiatermelésének összteljesítményét, a befeketített rész a hidroelektromos telepek összteljesítményét, az azokat keresztező lépcsős vonal pedig a kalorikus és vízerőtelepek teljesítményének %-os arányát tünteti fel. Eszerint 1920-tól 1929-ig az áramtermelés összteljesítménye 1,215,000 KW-ról 4,088,000 KW-ra, tehát 3-36-szorosára, a vízerőtelepek összteljesítménye 934,000 KW-ról 3,340,000 KW-ra, tehát 3-58-szorosára emelkedett ; ezzel szemben a kalorikus, illetve a vízerőtelepek által termelt energia viszonya 30-1%-ról 22-0%-ra csökkent. A 7. ábra mutatja az áramfogyasztás fejlődését és megoszlását különféle célok szolgálatában 1925-től 1929-ig. Eszerint az összes áramfogyasztás 1925-től 29-ig évi 7-5 milliárd KWH-ról évi 11-0 milliárd KWH-ra, a világítási célra felhasznált energia 1110 millió KWH-ról 1270 millió KWH-ra, a vontatásnál felhasznált energia 802 millió KWH-ról 870 millió KWH-ra, az ipartelepek által fogyasztott áram 4570 millió KWH-ról 5860 millió KWH-ra, a vegyi- és fémipar fogyasztása pedig 1080 millió KWH-ról 2990 millió KWH-ra emelkedett. Ezzel a néhány adattal csak megvilágítani kívántam azt az óriási erőfeszítést, mellyel a fascista állam Olaszország egész energiagazdálkodását újjászervezte. Ezek után áttérek a Brentella-társulat területén 1929-ben épült 2 új vízerőtelep rövid ismertetésére. A felső, molinettói vízerőtelep kevéssel a Brentella régi torkolata alatt, egy márvány sziklapadra épült. (A telepet lásd a 8. képen.) A turbinák 30—35 m

3/sec vizet fogyasztanak. A hasznos esés 8-20—8-50 m között változik. A telep előtt épült kiegyenlítő medence balpartján ezenkívül egy 28 m-es árapasztó bukó van, mely 60 cm-es vízszínemelkedés esetén 22 m

3/sec víztömeget képes levezetni (9. kép). A fennmaradó 24 m

3/sec az alagút felső nyílásánál elhelyezett önműködő vízszínszabályozó szifonokon vezethető le, melyeket a medencében felemelkedett víz visszaduzzasztása hoz működésbe. A nyomómedencéből a víz két, zsiliptáblákkal zárható nyíláson és a finom gereben keresztül az erős vasalású turbinakamarába jut. A centrale egyetlen, 22 . 9=198 m

2 alapterületű és 16-5 m magas helyiségből áll. Ebben foglalnak helyet a kezeléshez szükséges mechanizmusok és elektromos berendezések. így nemcsak a beruházási, de az üzemi költségekben is tetemes megtakaritást értek el, mert az összes berendezések egy helyről láthatók és irányíthatók. A turbógenerátor egy vertikális tengelyű reakciós turbinából és egy háromfázisú alternátorból áll. A turbina (jellemző adatai : esés 8-20-tól 8-50-ig, emésztés 27—30 m

3/sec, fordulatszám 157 min1) teljesítménye 2500—3370 LE, hatásfoka 87%. Automatikus sebességszabályozóval van ellátva. Egy koaxiális reduktor segélyével egy 2500 effektív KW-os 3 fázisú alternátort hajt. A croce-del-gallói vízerőtelep a hasonló nevű osztóműnél kiágazó iparcsatornán épült a Piave jobbpartján elterülő alluviális fennsík szélén, ahol is a felvízcsatorna által szállított 14 m

3/sec állandó vízmennyiség 23 m-es vízlépcsőjét használja ki