Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - IV. vitéz Lapray Géza: Öntözés és vízerőkihasználás a Piave alsó folyása mentén, a Brentella di Pederobba társulat területén

338 1. A Brentella-csatorna állandó jellegű vízkivételi műve a feneri közúti híd alatt. (Lásd 3. ábrát.) 2. A körülbelül 3 km hosszú új csatorna-szakasz létesítése a feneri új vízfő és a Molinetto di Pederobba-i régi vízkivételi mű helyén épült vízerőtelep között. 3. A régi Brentella-csatorna Molinetto di Pederobba és Crocetta Trevigiana közti 6460 m hosszú szakaszának 46 m

3/sec vízvezetésére alkalmas kibővítése. 4. 938 m hosszú iparcsatorna létesítése, mely a Brentellából Crocettánál ágazik ki és a Vittori Piavesella-csatornák számára fenntartott 14 m

3/sec vizet a Croce del Gallo-i vízerőtelepig szállítja. 5. Két vízerőtelep építése összesen 6000—7000 LE teljesítménnyel Molinetto és Croce-del-Gallo mellett. A vízfő 4 főrészből : a fixgátból, a mozgó gátból, a vízbeeresztő zsilipből és a partfalból áll. A fixgát elhelyezése olyan helyen történt, mely a Piave erősen torrens jellegű természetének megfelel. A kevéssel feljebb, jobbfelől betorkolló heves víz járású Tegorzo torrens nagy sebességgel lezudúló árvize a Piave árvizével egyesülve, a balpart felé tereli a víz sodrát, mely a folyó medrébe nyúló hegyvonulat tömör mészkő sziklájába vágta be magát. Ez a sziklás part a fixgát kinidulásához megfelelő támpontot ad. A vízfő a folyó utolsó szorulatától csekély távolságra épült, így a meder ezen a helyen meglehetős egyensúlyban van. Ezt a feltevést a hosszú időre visszanyúló mérések is igazolják, mert a tervezett gát szelvényében a meder átlagos szintje alig 50 cm-es játékkal periodikusan ingadozott egy állandó magasság körül. A gát a Piave balpartján, a feneri közúti híd pillérjétől mintegy 36 m távolságra kezdődik és a folyó tengelyéhez képest enyhe hajlással folytatódik befelé. Túlsó vége a mozgógát bal pillérjéhez támaszkodik, mely 182 m távolságban van a fentemlített híd tengelyétől. A gát alaprajzi elrendezése széles torkú féltölcsér formáját mutatja, mely 60 m hosszúságú görbe vonalú szakasszal simul a mozgógát baloldali pillérjéhez. A gát teljes hosszúsága 326 m, szélessége 4 m, gerincvonala 1 m-rel magasabb a kavicsmeder átlagos szintjénél. Ebből is látszik, hogy célja nem lehet a folyó szabad szelvényének elzárása, hogy ilyen módon a vízszínét lényegesen felduzzassza, hanem csupán küszöbként szolgál, mely egyrészt a kavicsmeder állandó magassági helyzetét hivatott állandósítani, másrészt főcélja a kisvizet a jobbpart felé terelni, mely a meder természetes alakja folytán inkább a balpart felé törekednék. A gát magassága nem volt növelhető, mert a nagyobb fokú duzzasztás veszélyeztette volna a feneri közúti hidat. (2. kép.) A fixgát görbevonalú szakaszát teljes hosszában 9 m-rel a kavicsmeder átlagos szintje alá süllyesztett kesszonokra alapozták. Az egyenesvonalú szakasz alapozásánál az eljárás gyorsítása végett kesszonokon kívül velük teljesen megegyező méretű kutakat is használtak. A gátkoronát jóminőségű mészkővel burkolták, csak a korróziónak legjobban kitett gerincburkolata készült nagykeménységű porfirból. A gátnak azon a részén, mely a mozgógát közelében van és ahol a folyómedrének nagyobb mélysége folytán a gát függőleges fala szabadon maradva, erősen ki volna téve a hordalék koptató hatásának, szintén porfir-burkolatot alkalmaztak. A gátnak mind alvíz felőli, mind felvíz felőli részét m

3-es és ennél is nagyobb sziklatömbökből kőhányás létesült, miáltal sikerült megakadályozni,