Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - II. Lászlóffy Woldemár: A Magyarduna vízjárása

Ili Az ugyancsak balról betorkolló Temes, Karas, Néra és Cserna eltörpülnek az említett bővizű folyók mellett. A Vaskapunál a Duna elhagyja a Kárpátok koszorúját és a Havasalföldön, főképen baloldalról vesz fel számos, nem túlságosan bővizű mellékfolyót. A Zsil, Olt, Vedea, Arges, Jalomita együttvéve közel 70,000 km

2-t képviselnek. A jobboldali mellékvizek : a Timok, Isker, Jantra, kisebb jelentőségűek. Egyiknek a vízgyűjtőterülete sem éri el a 10,000 km

2-t. A torkolattól alig másfélszáz kilométerre még két nagy mellékfolyót vesz fel balról a Duna : a Szeretet és a Prutot. Végeredményben a vízgyűjtőterületből 131.000 km

2 jut a Felsődunára, 445,000 km

2 a Középdunára és 241,000 km

2 az Alsódunára. A négy legnagyobb mellékfolyó, — vízgyűjtőjük kiterjedése szerint rendre : a Tisza, a Száva, a Dráva és a Morava -— együttvéve a Közép-Duna vízgyűjtőjének 75%-át képviseli. A fenti leírásnál és a vízrajzi térképnél talán még jobb áttekintést ad a Duna vízrendszeréről a 4. sz. ábra, melyen derékszögű koordináta-rendszerben, függőleges irányban a Duna hossza, vízszintes irányban a nevezetesebb mellékfolyók torkolata felett, illetve alatt elért vízgyüjtőterületnagyság van felmérve.

1 Az ábra szélessége tehát a Duna bármely pontján megadja a kérdéses szelvényhez tartozó vízgyűjtőterület nagyságát. A mellékfolyók vízgyűjtőjének nagysága mellett hosszukat is ábrázoltuk, még pedig úgy, hogy a vízgyűjtőterület nagyságát képviselő abscissára, mint háromszögalapra, a háromszög magasságaként raktuk fel a folyó hosszát. Egy-egy háromszög-idom alapja tehát méri a betorkolló mellékfolyó vízgyűjtőjének nagyságát, míg a meredekebben vagy enyhébben emelkedő szárak a vízgyűjtőterület alakjára mutatnak rá. Például a Tisza kerekded vízgyűjtőjét tömzsi, a Dráva hosszan elnyúló vízterületét hegyes ék jellemzi. Az egyes mellékvölgyek hidrológiai jelentősége azonban a vízgyűjtőterület nagyságával és alakjával nincs kellőképen kidomborítva. Igen fontos volna a völgy esését, felszínének kötöttségét és átlagos csapadékát is kifejezésre juttatni, amire a fenti ábrázolási mód nem alkalmas. Mégis célszerűnek látszott ennek az ábrának az elkészítése, mert a dunai vízrendszernek mintegy csontvázát mutatja. 3. Geológiai felépítés. Az előzőkben adott vázlatos képet mindenekelőtt a felszín geológiai felépítéséből folyó néhány megjegyzéssel kell kiegészítenünk. Természetesen nem bocsátkozhatunk itt részletekbe, mert azok igen messze vezetnének, de egynéhány, a vízjárás megítélése szempontjából fontos megfigyelés nem mellőzhető. Munkánk e részénél a hidrológia klasszikusának : Belgrandnak irányelvei voltak mérvadók, a tárgyalás vezérfonalául pedig Magyarország földtani térképen kívül (szerkesztette id. Lóczy Lajos), R. Köcher középeurópai földtani térképét használtuk.

2 A Duna a Schwarzwald gránit- és gnájszjében vízzáró-kőzetekben ered, de néhány km-nyi folyás után a Jura-hegység mészkő-dolomit régiójába kerül. Ez az erősen repedezett és igen áteresztő kőzet, melynek törésvonalain keresztül a legfelső 1 A vonatkozó adatok a „Beiträge zur Hydrographie Österreichs" с. sorozat Heft I., Heilage, kötetéből és a magyar Duna vízgyűjtőjének hivatalos kimutatásából (Vízügyi Közlemények, XVIII. füzet, 1903.) valók, illetőleg saját méréseim eredményei. 2 Geologische Übersichtskarte von Mitteleuropa 1 : 3,500,000. Andrees alig. Handatlas, 8. Auflage, 1930. 37—38. o.