Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - III. Kenessey Béla: Az Alföld vízgazdálkodása

327 Nem szabad még egy dologról megfeledkezni : Nem vagyunk igen meleg, vagy éppen forró égöv alatt, talajunk sem olyan szegény, nem olyan terméketlen, mint azokon a mindig példaképen idézett, idegen vidékek öntözött talajai. Utóbbi helyeken szakavatott öntözéssel és gazdálkodással nemcsak kétszeres, hanem háromszoros, sőt négyszeres termést is levehetnek ugyanarról a területről. Nálunk réteknél két, igen jó esetben három sarjúról, szántóknál pedig alkalmasan megválasztott másodterményekről lehet csupán szó. Egy azonban emellett bizonyos. Afőtermények évi termését öntözéssel s jó átlagok kétszeresére lehet fokozni, sőt kedvező esetben a fokozódás magasabb is lehet. Ebben az állításomban benne van a búza is, amit pedig tudvalévően nálunk sem igen lehet és szabad öntözni. A búza termésének emelkedését nem is annak öntözése, hanem az azt megelőző, öntözött elővetemények szakszerű kezelése következtében kifogástalanul megmunkált és trágyázott talaj hozza meg. Igényeinket a híres külföldi műöntözések által elért eredmények alá kell mérsékelni. Hogy azután a szerényebb igényeket és vele együtt a szerényebb jövedelmezőséget meddig lehet fokozni, arra majd csak a kísérleti telepek adhatnak tárgyilagos és megnyugtató választ. Itten lehet azt is megmondani, hogy az elérendő cél érdekében nagyon is kívánatos volna, ha minden gazdasági iskolában, mindenütt a célhoz simulva, a vízgazdálkodást is tanítanák. Egyben talán az sem volna hátrányos, ha a tanulók nem hallanának vízszintes és ferde alagcsövezésről, amiket a tudomány egyáltalában nem ismer. Az eddigiekben a szikekről mondottakat még pár dologgal ki kell egészítenem. Mondottam már, hogy azok javításának elengedhetetlen feltétele a hozzájuk férhetés lehetősége, amit belvizes területeken éppen a vizek levezetése tett lehetségessé. A mi szikeseinkre is áll a talaj és klíma befolyása, ebből következőleg szikeseinknél sem követhetjük vakon a külföldet. Ennek bővebb taglalása nem tartozván ide, elég annak megemlítése, hogy kiváló szakembereink egész sora foglalkozik ma már a szikesek minden egyéni tulajdonságának felderítésével és javításuk legcélszerűbb módjainak megállapításával. Egy baj azonban az említettek minden kiválósága mellett mégis van. Mindannyian vegyészek és a többi szakember nemigen jutott szerephez, különösen pedig a vízimérnök nem. Az is sajátságos és csak az egyoldalú kezelés folyománya, hogy alig talál az ember hangot, amelyik kereken megmondaná, miszerint voltaképen minden szikjavítás vízgazdálkodási kérdéseken fordul meg, tehát nyilvánvalóan fontos szerepe volna a vízimérnöknek is. De nemcsak szerepelniük kellene, hanem, mint az öntözések ügyének főintézését, a szikesek ügyét is a vízimérnöki csoportra kell ráruházni. Hiszen minden szikjavítás egyben vízgazdálkodási kérdés is. Hiába szórjuk szét például a meszet, gipszet, hiába digózunk, ha nem jön reá eső, sikerünk nincsen. Hiába teszünk bármit, mindig rászorulunk a vízre, anélkül sehol sincsen eredmény. Hogy mennyire fontos szerepet játszik a sz'kek kérdésében és hasznosításában a vízgazdálkodás, abban a tekintetben csak dr. 'Sigmond Eleket, európai hírű sziktudósunkat idézem. Nevezett ugyanis „A hazai szikesek és megjavítási módjaik" című, a Magyar Tudományos Akadémia által a Lévay Henrik-jutalommal koszorúzott pályamunká-