Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - II. Lászlóffy Woldemár: A Magyarduna vízjárása

Ili gerincét, rövidesen 500 m alá száll és a Duna vízrendszerébe tartozó Prut és a közvetlenül a Fekete-tengerbe ömlő Dnyester, majd Kunduk között, az alig 200 m magas besszarábiai fennsík alkotja a vízválasztót, mely végül a Delta vidékén teljesen elmosódik. A jobbparti — déli — vízválasztó merőben ellentéte az északinak. A Bodeni-tó körüli alacsony gerincről rövidesen az Alpok ormaira kúszik és a Räti, Bernina, Ötztali, Zillertali-Alpokban 3000 m magasság körül jár. A Berninán 4054 m-en éri el a legmagasabb pontot, de egy-egy hágótól eltekintve, melyek közül a legalacsonyabb a Brenner 1362 m magasságban, — továbbra is állandóan az örök hó régióiban marad. Folytatólag a Karni- és a Juli-Alpokban már valamivel lejjebb száll a gerinc, alig haladja meg a 2000 m-t és miután a Triglav csúcsán 2864 m-ig szökött ismét fel, rohamosan esik lejjebb : a Karsztban, Laibach vidékén 1000 m alá is leszáll. A Nagy és Kis Kapela gerince 1000—1500 m körül mozog, míg onnan fokozatos emelkedéssel a Dinári-Alpokon át az Észak-Albániai Alpok 2000 m-en felülemelkedő csúcsaira jut a vízválasztó. Legmagasabb pontja itt a 2528 m-es Durmitor. A Vardar és Morava völgyeit 460 m magasságú hágó köti össze, de ez az alacsony szakasz rövid. Szófiától délre, a Rila Planinán, a Muss Alla már ismét a 3000 m-hez jár közel (2930 m), a Balkán-hegység csúcsai is felnyúlnak még 2000 m felé, míg végül körülbelül Russe-tól délre, fokozatosan hanyatlani kezdenek a hegyek, a vízválasztó mind közelebb kerül a Dunához és az alig 200 m-es dobrudzsai fennsíkon át ugyancsak a Deltában vész el. Ha már most a medence belsejére fordítjuk figyelmünket, az a két hegyvonulat tűnik azonnal szemünkbe, amely a Duna völgyét három jellegzetes szakaszra tagolja. Az egyik a Hohe Tauernből, a 3798 m-es Gross Glockner-en át elindulva, a Niedere Tauern-. Rax-, Semmering- és Lajta-hegységekben folytatódva, a KisKárpátokban és Feliér-hegységben csatlakozik a Nyugati-Beszkidekhez. Ezt a Duna a Morvatorok alatt, a dévényi szirtnél töri át. A másik az a hatalmas hegylánc, mely a Balkán-hegységből kiindulva, annak északnyugati nyúlványain át, a Délkeleti Kárpátokhoz csatlakozik és a román Havasalföldet zárja körül. Ezt a sziklafalat a Vaskapunál keresztezi a Duna. A Duna völgye így három hatalmas részre bomlik : Az egyik a bajor-osztrák-morva medencék elnyúló sorozata, a másik a Kis- és Nagy-Magvar-Alföldből, a pannóniai és erdélyi medencékből álló kerek Ián beállott változások megvizsgálásának gondolata a Bizottságban az 1926. évi árvíz után merült fel és az érdekelt államok mindegyike benyújtotta erre vonatkozó tanulmányát. E tanulmány megírásánál dr. Aujeszky László kísérletügyi adjunktus úron kívül Pósáné Ormós Jerne egy. tanársegéd-úrasszony és dr. Papp Ferenc műegy. adjunktus úr volt a szerző segítségére. A nagyterjedelmű adatfeldolgozásban Sabathiel József, Kontur György oki. mérnök és Barry Jenő műegyetemi hallgató urak működtek közre, míg dr. Benedek József min. tanácsos, Dieter János min. o. tanácsos és Kúti László kir. főmérnök urak a kézirat átnézése során támogattak értékes tanácsokkal. Dr. Réthly Antal egy. m. tanár, met. int. aligazgató úr külföldi csapadékadatok megszerzését mozdította elő. A rajzok Eisenmann Albert áll. vízmester úr kezemunkáját dicsérik. A kézirat gépelését Balkayné Sieberth Borbála úrasszony végezte. Fogadják őszinte köszönetemet. A külön forrásmegjelölés nélkül felhasznált adatok az illetékes államok hivatalos kiadványaiból (Vízrajzi Évkönyvek, havi jelentések stb.) vannak és részben a Vízügyi Műszaki Könyvtárban, részben a Vízrajzi Intézet, a M. kir. Meteorológiai Intézet, a M. Földrajzi Társaság és a M. Kir. Allami Térképészet könyvtárában állottak rendelkezésemre. Az utóbb említett könyvtárak vezetői fogadják értékes támogatásukért ezúton is hálám kifejezését.