Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - I. Kun László: Franciaország vízútja

253 Ami most már az elnökséget, az ügyvezető bizottságot és a tagokat illeti, azok között igen befolyásos embereket látunk. A tiszteletbeli elnökök között helyet foglalnak a liga működésében érdekelt volt miniszterek és képviselők. Az igazgató­bizottságban ott látjuk a francia ipari, hajózási és egyéb közlekedési vállalatok vezetőit, a kultúrmérnöki és folyammérnöki szolgálat vezetőembereit stb., ami már bizonyos kezdősebességet ad a felmerülő fontos kérdések elintézésénél. A közü­letek között képviselve van minden franciaországi érdekelt kereskedelmi kamara, a város, hajózási társulat, a vízierőtelep-részvénytársaság, vasút, a bányatársulat, fontos ipartelep, a bank, melyek az üléseken mind kiküldöttjeikkel vesznek részt. Az országos ülésekre benyújtott tanulmányokat, valamint a hozzászólásokról szóló jegyzőkönyveket olvasva, látjuk, hogy egy ilyen kongresszuson egy vidék összes vízügyeit minden oldalról a legrészletesebben megvilágítják és pedig nemcsak műszaki, hanem éppen olyan, sőt talán még fokozottabb mérvben gazdasági szem­pontokból is. Ez természetes, mert a műszaki kérdések a gazdasági kívánalmak után igazodnak. Különben magának a ligának már az összetétele is olyan, hogy az érdekelt tagok előtt elsősorban is a gazdasági szempontok a döntők és csak másodsorban áll a mérnökök szerepe, amikor is az egyes megoldások gazdaságosabb vagy kevésbbé gazdaságos módjáról folynak a tanulmányok. A mondottakból látható, hogy a vízrendezési és vízhasznosítási liga megala­kításával az illetékes tényezők elérték, hogy az ország különböző vidékén össze­hívott országos ülések az illető vidék minden vízügyi problémáját és kívánalmát legalább is időnként fölvetik, ott azokat minden oldalról megvilágítják és ösztön­zést adnak a felmerült terveknek megoldására, amiből azután nemcsak az illető vidéknek, hanem az egész országnak is haszna van. D) A KÖZELMÚLTBAN BEFEJEZETT ÉS FOLYAMATBAN LEVŐ MUNKÁLATOK. 1. A Szajna rendezési munkálatai. A Szajnáról, mint víziútról, már az előbbiekben megemlékeztünk. A Szajna, mint a franciaországi víziúthálózatnak főere, Méry-sur-Seine-től a torkolatig, 573 km bosszúságban hajózható. Hajózás szempontjából azonban csak a Montereautól — ahol a nálánál nagyobb vízhozamú Yonne-t fogadja magába -— Le Havreig terjedő 469 km hosszúságú szakasz érdemel különös figyelmet (1. ábra). A Szajnán a hajózás ősrégi keletű, sőt a folyónak duzzasztókkal való hajóz­hatóvá tétele is már több, mint 100 évre nyúlik vissza. A Szajnának Montereau és Rouen közötti 310 km hosszú szakaszát a duzzasztók és hajózózsilipek 21 vízlépcsőre osztják (3—6. ábrák). A magasságkülönbség a legfelső a montereaui böge és a tenger szintje között 46-79 m, vagyis átlagban egy vízlépcsőre 2-23 m esik. Mielőtt a Szajna újabb rendezési munkálatait ismertetnők, meg kell említeni annak jelenlegi, illetve pár év előtti állapotát. A Felsőszajnán (3—4. ábra), vagyis Párizs és Montereau között, ahol a duzzasz­tók száma 12, minden vízlépcsőnél egy-egy hajóvonat-zsilip van. Ezek számát a 3 leg­alsó duzzasztónál az 1900-tól 1914-ig terjedő időközben kettőre emelték. A zsilipek szélessége a zsilipfőnél mind a régieknél, mind az újaknál 12 m, hasznos hosszúságuk pedig 172 m. Montereautól Corbeilig a hajózóút mélysége 2 m. Corbeiltől Párizsig

Next

/
Thumbnails
Contents