Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - I. Dr. Cholnoky Jenő: A folyók szakaszjellegének összefüggése a szabályozással és öntözéssel

Ili sített területeket meg nem, tehát lassanként a folyó függő helyzetbe kerül a mentesített tér fölött, mint a Po vagy méginkább, mint a Hoang-ho. Kétségtelen tény, hogy a Tisza is feltölti az árvízgátak közt levő előteret olyan helyeken, ahol a gátak nincsenek kellőleg összeszorítva és szabályosan vezetve. Az árvíz „raktározásának" veszedelmes tévtana akadályozta meg jóidéig, hogy a gátakat a Vásárhelyi Pál-féle elvnek megfelelően nem szűkítették kellőképen össze. A folyók hajózhatóságának kérdése a legszorosabban összefügg a folyók szakasz jellegével. A felsőszakasz jellegű folyók rendesen nem, vagy csak igen nagy nehézségek árán hajózhatók. A Jang-ce-kiangról már szóltam. Afrikában, az Atlasz-hegységet kivéve nincsenek igazi magas hegységek, hanem csak óriási kiterjedésű és igen magas fennsíkok. Ezeken erednek a folyók, gyakran mocsarakból vagy tavakból. Az ilyeneknek természetesen nincsen hordaléka, azért nem is tudják völgyüket bevágni, esésük tehát nincs kiegyenlítve, majd mocsaras lapályokon szétszélednek, majd meg vízeséseken zuhognak alá. A Kongó a Bangveolo-tó nádas rengetegében egészen szétszéled, aztán a Meru-tóban pihen meg, ezalatt a Stanley vízesések teszik lehetetlenné hajózását. Ezeken alul egy darabig hajózható, de megint elszéled a víz a Stanley-pool nevű tóságban s ezalatt van teljesen hajózhatatlan, szinte hozzáférhetetlen szakasza, amint az afrikai fennsík peremébe kanyonjával belevágódva, vízesésről vízesésre zuhog s egyszerre kiér széles tölcsértorkolatába a parti síkságon. Temérdek vízesése van a Zambezi-folyónak, többek közt a gyönyörű Victoriavízesés. A Niger, Oranje, Nilus stb. mind vízeséseken zuhog le a belső-afrikai magas fennsíkokról, ezért nem lehetett feljutni egyik folyón sem a kontinens belsejébe. Ez a rendkívül érdekes oka annak, hogy Afrika belsejét olyan későn fedezték föl. A Kongón Stanley nem alulról fölfelé, hanem felülről lefelé hajózott végig, amikor a folyót fölfedezte. Dél-Amerikában az Amazonasz és mellékfolyói ezzel szemben mind szépen hajózhatók. Igaz, hogy az Amazonasz többé-kevésbbé alsószakasz jellegű, de olyan rendkívül bő vize van, hogy valóságos édesvizű beltenger, ősi népválasztó az indiánus törzsek közt. Mellékfolyói mindegyikének van ugyan egyetlen vízesése, amikor a harmadkori rétegekből fölépített alacsony fennsíkokról a főfolyó medencéjébe szakadnak, de azon felül aztán bámulatos hosszú darabon hajózhatók, mert majdnem valamennyi szépen kanyargó, középszakasz jellegű, bővizű folyó. Nézzük csak meg a Purus vagy a Napo csodálatosan szabályos kanyargásait! A középszakasz jellegű folyók a legjobban hajózhatók, de van nagy hibájuk is. És ez abban áll, hogy a kanyarulatok igen erősen megnyújtják a hajóutat. Gondoljunk csak a Tiszának cibakházi fantasztikus kanyarulatára! Hosszú órákon át megtett út után a hajó majdnem ugyanoda kerül, ahonnan a kanyarulat elején megindult. A kanyarulatok levágásával természetesen ezen a kellemetlenségen sokat javíthatunk. Az alsószakasz jellegű folyók közül a nagyobbak hajózhatók, ha ez a jellegük nem túl erős. A Duna Gönyü alatt egészen Fajszig gyengén alsószakasz jellegű ugyan, de olyan bővizű, nagy folyó, hogy kényelmesen hajózható. Csak nagyon alacsony vízállások idején mutatkoznak komoly veszedelmek és nehézségek. Pozsony és Gönyü közt a folyónak igen erősen alsószakasz jellege van, tehát nehezen hajózható, folytonos változásai, váratlan zátonyképződései ezt a szakaszt nagyon veszélyessé tették, de a szabályozással igen sokat segítettek rajta.