Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - XI. Szakirodalom

181 tették. Kenesén tárházakról is gondoskodtak, mert itt volt a Balatonra terelt fiume-budapesti teherforgalmi út végállomása. A hajójáratokhoz mindenütt gyorspostakocsijárat csatlakozott. A viteldíj Kenese és Keszthely között a három osztályon rendre 2 forint, 1 frt 20 kr, és 40 kr volt. Keneséről Füredre áthajózni 48, 32, 16 kr-ért lehetett. 1 q árú szállítási díja Keneséről Keszthelyre 12 kr volt. Az első évi közgyűlésen már a közlekedés javítását tárgyalják. A gyorskocsi-csatlakozást. Fiúméig bővítik ki, ugyanekkor, példaadásképen, bejelenti Széchenyi, hogy a Balatonkultusz fejlesztésére nyári lakot fog építeni a tó partján. A környék lakossága hozzászokott és belátta a hajóközlekedés nagy előnyét. A balatonkörnyéki vásárok forgalma megsokszorozódott és a tó mentén élénkebb élet fejlődött ki. 1848 tavaszán újra megindult a hajózás, azonban a Társaság anyagi helyzete fokrólfokra romlott, mert az önvédelem nagy harcéban ezek a békésebb munkák az egész ország területén háttérbe szorultak. A szabadságharc hullámai a vállalkozást éppen úgy elseperték, mint a többi gazdasági szárnypróbálgatásokat. Lánczy Antal. Dr. Ing. Kurzmann : Kläranlage und Fischteiche für (lie Münchener Abwässer. München und Berlin, Oldenburg 1933. Veröffentlichungen der Mittleren Isar A.-G. 6. füzet. Ára 4 Márka. München város szennyvíz-csatornahálózatának kiépítése 1811-ben kezdődött. Azóta a lakosság növekedésével többszöri kibővítésre szorult. 1931-ben a 730,000 lakosból 585,000 volt a hálózatba kapcsolva. A szennyvíz elvezetése úsztató rendszer szerint történik. A csatornák több helyütt alkalmazott túlfolyókon részben az Isarba, részben pedig az Isarból táplált folyókba vezették a szennyvizet. A növekedő lakosság és ezzel együtt szaporodó szennyvízmennyiség végre arra késztette a bajor kormányt és a városi hatóságot, hogy a szennyvíz elvezetésére külön főgyűjtő építését határozza el és ennek torkolatánál 60%-os üllepítésre alkalmas derítőmedencét és biológiai tisztítótelepet létesítsen. A terv kivitelét a háború megakasztotta. Időközben a Mittlere Isar A.-G. megépítette a München és Moosburg közötti Isarszakaszon Oberföhringnél tervezett vízierőtelepét, amivel a szennyvíznek az Isarba való bevezetése lehetetlenné vált annál is inkább, mert a felduzzasztott folyó sebessége alig több 12-—30 cm/sec-nál. München városa és a M. Isar A.-G. csak hosszas tárgyalások után, 1922-ben egyezett meg a főgyűjtő és a tisztítóteleppel kapcsolatos müvek építésének költségeire vonatkozólag. Eszerint a M. Isar A.-G. a költésgeknek mintegy 60%-át viseli és 7-2 m

3 szennyvízmennyiségig a tisztítás terhét viseli. Továbbá 20 évre kezelésbe veszi a tisztítótelepet és a hozzátartozó mezőgazdasági birtokot, amit a város erre az időre ingyen átenged. Minthogy a duzzasztógát alatti szakaszon a derített szennyvizet nem lehetett az Isarba bevezetni, külön átemelőtelep építése vált szükségessé, amely a szennyvizet nyomócsövön az Isar jobbpartján levő felvízcsatornához vezeti. Mert a hatóság kívánságára a derített szennyvizet biológiailag is kellett tisztítani, a M. Isar A.-G. a már korábban tervbevett nagykiterjedésű halastavakat is megépítette, hogy így a birtok üzeme is gazdaságosabb legyen. Ezek azonban csak a telep teljes kiépítése után, 1928-ban lettek üzembe helyezve. A következő évben a 16 meglévő rothasztómedencéhez még újabb 15-öt építettek és azokat gázgyiijtő kúppal látták el. A termelt gáz értékesítésére vonatkozólag külön szerződést kötöttek. Miután a szennyvíz-tisztítótelepet üzembe helyezték, a nyert tapasztalatok alapján München városa saját kezelésébe vette azt át és így a M. Isar A.-G. kötelezettségeinek egy összegben történt megváltása fejében üzemének jelentékeny tehertételétől szabadult meg. A füzet az erőtelep, valamint a szennyvíztisztító teleppel kapcsolatos műtárgyak terveit, építési kivitelét, üzemét, a tó-gazdaságot s annak működését részletesen ismerteti. Dr. Einwachter József. li. Angheloí! : Navodnenijata po dolnoto tecsenije na Dunava. (Az Alsó-Duna árvizei.) Sofia, Stopanszka miszl, 1933. 31 old., 3 képpel, 1 hosszszelvénnyel és számos táblázattal. Ez a kis munka, amely az Alsó-Duna 1932. évi árvízével kapcsolatban készült, a Duna vízrajzi irodalmát szerencsésen egészíti ki. A Dunamedence rövid leírása után, 1890-ig vissza-