Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - X. Taxner Béla: Vízmosásrendezés betöltés útján

VLZMOSÁSRENDEZÉS BETÖLTÉS ÜTJÁN. írta: TAXNER BÉLA. A vízmosások megszüntetésének különleges esete azok betöltése. Ez az eljárás költséges volta miatt csak ott jöhet szóba, ahol így igen értékes területre teszünk szert, vagy pedig ahol épületek biztonsága, községi belsőségek védelme teszi azt indokolttá. Ilyen munkálatot hajtott végre a pécsi m. kir. kultúrmérnöki hivatal a Somogy megyei Udvarhely községben. Helyszínrajzát a szöveg közt lévő ábra mutatja. Ez a község a Dráva folyó régi hullámterének szélén emelkedő magas lőszfensíkon épült. A község területének beépülésével és az utcák megnyitásával az onnét lefolyó csapadékvíz megnövekedvén, kezdetben csak a fensík alatt elterülő rétekre vezető dűlőutat mélyítette le, később azonban azt vízmosássá fejlesztette. A folyton fejlődő vízmosás a háború előtti időben már annyira megközelítette a község szélén álló épületeket, hogy a községnek azok védelméről kellett gondoskodnia. Ezt a célt egy betonfal építésével vélték megoldhatónak, amely a mosás tovaterjedését volt hivatva megakadályozni. Hogy az alámosás veszélye minél kisebb legyen, az utcán lefolyó vizet 100 méterrel a vízmosást megelőzően aknába, onnét pedig a betonfalig földalatti betoncsatornában vezették. Az 1. sz. képen látható a betoncsatorna kitorkolása. A fal azonban rövidéletű volt, mert utófeneke rosszul volt megépítve. A lebukó víz alámosta s fél szárnya felborult. Az 1. sz. képen láthatjuk a megmaradt falrészt. Mivel a megszélesbedett vízmosás a levezető alsó utat is elmosta, a szűk helyen úgy segítettek a bajon, hogy a felső utat ugyancsak betonból épített támfallal támasztották meg és így elég hely maradt a támfal lábánál az alsó út céljára. Az említett fal tönkremenetelével együtt ez a támfal is megmozdult, összerepedezett és felborulásától kellett tartani. A fal leomlásával a közeli épületek veszedelme hirtelen megnövekedett s a község sürgős szaktanácsért a kultúrmérnöki hivatalhoz fordult. A hivatal a terveket készítette el, a kivitelt pedig államsegély tette lehetővé. A munkálatokat 1928 november 8-án kezdtük meg. Mindenekelőtt ideiglenes facsatornát építettünk, hogy egyrészt a munkálatokat megvédhessük az esetleges lezúduló nagy víztől, főleg azonban azért, mert számolnunk kellett a betöltés lassú ülepedésével, ami miatt a burkolatot egy éven belül nem akartuk megépíteni. Az ideiglenes facsatorna 4 méteres fenyőfa-pallókból épült, melyekből 6 db alkotta a csatorna fenekét és 2—2 db az oldalát. A csatorna a község utcájának végén, a felső út elágazásánál kezdődött és kikerülve a vízmosást, az alsó úton haladt végig. Maga a csatorna földbevert faoszlopokon nyugodott, melynek anyagát a.