Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - IX. Kerekes József: Májusi eső

172 Mindezekben mind a kultúrmérnöki, mind a növénytermelési felügyelő osztották véleményemet, sőt a költségekkel szemben sem fejeztek ki számottevő ellenvéleményt. Azonban Gyárfás annyiban nem látta az öntözést indokoltnak, hogy a terület trágyázása az adott esetben nem lesz megfelelő. En elismerve álláspontjának abbeli helyességét, hogy az öntözéses termelés a talaj termőerejét jobban igénybe veszi és azt fokozottabb trágyázással kell pótolni, mégis arról igyekeztem őt meggyőzgyőzni, hogy jelen esetben nem rendszeres és gyakrabban ismétlődő öntözésről van szó, hanem csupán egy mesterségesen előállított májusi esőről, ami különösebb trágyázást nem tesz szükségessé. A kérdés akkor lekerült a napirendről és a legelőöntözés sem valósult meg. Most, hogy az ország megcsonkítása miatt, csakis a mezőgazdaság célszerű fejlestése alapján elérhető többteimelés nyújthat reményt boldogulásunkra, amit az ország kormánya is fölismert és az ilyirányú törekvéseket támogatni igyekszik, talán nem lesz a pusztában elhangzó szó, ha a 25 év előtti gondolatot újból előhozom. És pedig úgy, hogy a folyóink mentén és mindenütt ott, ahol a víz szabad és megszerzése nem nagyon költséges, igyekezzünk oly berendezéseket létesíteni, amelyekkel az említett mesterséges májusi esőt szükség esetén elő tudjuk állítani. Hiszen a töltések közé fogott Duna, Tisza, Kőrös és Szamos folyók mentén a rétek, legelők és kertek több százezer holdjából az alkalmas részeken szinte magától kínálkozik az öntözés ! De ezeken kívül is, egyes — töltések közé fogott — vízvezető csatornák mentén is lehetne ilyen áldásthozó munkálatokat létesíteni. Hogy csak egyet említsek : ott van a Hortobágy—Berettyó-csatorna Püspökladány és Karcag közötti része, amelyben nagymennyiségű vizet lehetne tárolni és abból elárasztani annak a síkságnak egyes részeit, ahol a vidék szárazság esetén sok-sok ezer holdat mutat siralmas állapotban. Most már, a műtrágyák meghonosodása után, más a helyzet, mint negyedszázaddal ezelőtt, amikor Gyárfás aggályai még indokoltak lehettek. De az általam kezdet gyanánt elgondolt öntözési mód nem is olyan természetű, hogy a trágyázásra már előzetesen is súlyt kellene vetni. Ez esetben ugyanis, főleg a hazánkban igen gyakran szélsőségesen jelentkező kedvezőtlen időjárás következtében a termés fejlődésében beálló pangás enyhítéséről van csak szó. Nagyon örülnék, ha jelen soraimmal sikerülne a mezőgazdasági vezetőszervek érdeklődését fölkeltenem. Ez esetben bizonyára módját lehetne ejteni annak, hogy a földmívelésügyi minisztérium is foglalkozzék ezzel a kérdéssel és a kultúrmérnöki hivatalokat és a gazdasági felügyelőségeket a gazdaközönség ilyenféle törekvéseinek szolgálatába állítsa. Kezdetben mindenesetre igen fontos, hogy a kérdéssel a hatósági szervek szeretettel, megértéssel és az eredményes munkában való hittel foglalkozzanak. Hogy ez mennyire fontos, azt magam is tapasztaltam, mikor egy szabolcsvármegyei nagybirtokos javaslatomra rendelkezést adott egy ilyen, a birtokán létesítendő öntözés keresztülvitelére. De bizony, közegei egyrészt nem bíztak benne, másrészt nem is igen értették a dolgot és amikor 48 óráig állandóan szivattyúzni kellett volna, ehelyett ezt csak időközönként, 1—2 órán át tették. így aztán természetesen nem is kaptak elegendő vizet és a munkát abbahagyták, a birtokosnak jelentvén, hogy azt nem lehet végrehajtani. A földmívelésügyi minisztérium is ismerte, hogy e téren teendők vannak és többek között a rét- és legelőgazdaságok fejlesztése tárgyában kiadta a 109,330/1916. sz. rendeletet. De ez a rendelet csak eljáró bizottságokat alakít,