Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - IX. Kerekes József: Májusi eső

MÁJUSI ESO. írta : KEREKES JÓZSEF.* Hazánk mezőgazdasága igen nagyarányú tevékenységet kívánt a vizek kártételeinek elhárítására és a fölös vizek elvezetésére szolgáló munkálatok terén. Az 1885. évi XIII. t.-c. — a vízjogi törvény — és az ezt kiegészítő törvények rendelkezései alapján a mélyfekvésű termőföldek ma már biztosítva vannak az árvíz ellen, vagy legalább is biztosíthatók. Azonkívül a káros csapadékvizek az érdekelt birtokosok kívánságához képest a termőföldekről többé-kevésbbé már le vannak vezetve. Vagy ha ez még nem is történt meg, az ilyen vizek levezetése törvényes vagy műszaki nehézséggel nem jár. A víz azonban nemcsak károkat okoz a mezőgazdasági termelésben, hanem bizonyos mértékben szükséges is ahhoz, mert a növények tápláléka vízben feloldva jut a talajból a gyökérzeten át rendeltetési helyére. Ha a káros vizek elhárítása már megtörtént, akkor igen fontos feladat a normális termeléshez szükséges víz megszerzése és a talajba való juttatása. Ezt a feladatot öntözéssel érhetjük el, vagyis a talajjavítás terén az öntözés jelenti az ország mezőgazdaságára fontos további tevékenységet. Valamilyen öntözőberendezéshez első kellék a víz beszerzése és azután a helyi viszonyokhoz legjobban alkalmazható öntözőrendszer útján a talaj vízkészletének akként való pótlása, hogy a területre jutó víz csak addig álljon ott, míg arra szükség van, azután pedig megfelelő idő alatt biztosan legyen eltávolítható az öntözött talajról. Alföldünkön a víz beszerzése legtöbbször elég költséges és emiatt egy kat. holdnyi öntözés — beleértve a belső öntözőműveket is — legalább 4—500 pengő befektetést kíván. A mai gazdasági viszonyok mellett ilyen összegű befektetéssel a gazdaközönség nem birkózhatik meg s ezért szükség volna olyan átmeneti megoldásra, amelyik olcsó volta mellett is alkalmas volna az öntözés előnyeit köztudo1 Szívesen adtuk közre a Felsöszabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat érdemes nyugalmazott igazgató-főmérnökének az öntözések szeretetétől áthatott javaslatát, noha azzal nem mindenben értünk egyet. A rétek és legelők hozamának a javasolt módon való emelése kétségtelenül haladást jelentene. Kérdés azonban, hogy a mai gazdasági viszonyok mellett az ilyen rendszertelen öntözésbe fektetett pénz jövedelmet hozna-e? Az öntözéses gazdálkodásnak rendszeresnek kell lennie, mert csakis ebben az esetben várható a befektetés törlesztése. Azonkívül ez az egyetlen lehetőség a nagy magyar Alföld már elavult termelési rendszerének gyökeres átalakítására és a biztonságos termelés elérésére. Az érdemes szerző javasolta megoldás egyeseknél talán eredményre is vezetne, de nem hozná meg a termelés gyökeres átalakítását és kérdés, vájjon az ilyen módon kezdetben meghonosodott rendszertelen öntözésekről nem volna-e nehéz a belterjesebb öntözési rendszerre való áttérés. Szerkesztő.