Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - VIII. Ihrig Dénes: A karapancsai szivattyútelep biztosítása

157 míg a magas víz a gépház mellett volt, a fal annyira szárazzá vált, hogy be lehetett vakolni. A társulat a cementhabarcsbesajtolást 1930 őszén végezte. 1933-ban a biztosítási munkálatok további során az alapok kiásásakor, a szívóakna víztelenítésekor, talaj vízsüllyesztő kutak fúrásakor meggyőző képet kaptunk a cementbesajtolás néhány kézzelfogható eredményéről. A szívóakna oldalfalának repedései szárazak voltak, a szívóakna feneke és a gépház falának találkozásánál a fenékbetont áttörve, egy kis aknát voltunk kénytelenek ásni. Ott az iszapalaptalaj igen tömör volt. A legszebb eredményt a szívóakna előtti rész mutatta. Ott a burkolatlan iszapos előfenék a szívóaknánál 70—80 cm-rel volt magasabb, amelyet az előágyazat kőburkolatának elhelyezése végett a szívóakna mélységére ki kellett ásni. A kiásás közben 2—3 m-re a szívóaknától a feneke alól ferdén felmenő 15—20 cm vastag, szabálytalan betonfalat találtunk. A szívóakna alá sajtolt habarcs megkereste és kitöltötte ezt a rést is, sőt a laza talajba ékelődve, a környezetében még tömörítette is. A társulat a cementhabarcsbesajtolást házilag végezte. A sajtoló felszerelést bérelte, a sűrített levegőt saját kompresszorral termelte. 21 munkanap alatt, napi átlagos 15-2 q cement felhasználása mellett 44 sajtoló csövön keresztül 320 q cementet és ha tekintetbe vesszük a homokmennyiséget is, 35-8 m

3 tömör habarcsot sajtoltunk be. Ez utóbbiból a kitöltött üregek nagysága, leszámítva a nyílásokból és repedésekből kifolyt cca. 10—15% veszteséget, 30—32 m

3-re tehető. Tömör habarcsköbméterenként 197 P és cementmázsaként 22 P volt a besajtolás önköltségi ára, melyben anyag, gépkölcsöndíj és üzem, valamint minden munka benne foglaltatik. 7. A kinyomócső meghosszabbítása. Az alap alatti kiüregelődések megszüntetése után következő feladat a kiüregelődés okának megszüntetése volt. Mindenekelőtt a szivárgó vizeknek a gépház mellől való eltávolításával megszüntetni vagy csökkenteni kellett az átszivárgást. A kinyomócsatorna mellett feküdt a Ferenc-csatornának egy régi anyaggödre, mely állandó vizével hozzájárult az iszap altalaj eláztatásához. Ezért ezt a társulat 36 m sugártávolságig jó vízzáró homokos agyaggal döngölt rétegekben betöltette. A következő lépés a kinyomócsatorna vizének eltávolítása volt. A kinyomócsövet 30 m-rel hosszabbítottuk meg s a végén egy 6 m hosszú vasbetonból készült csőfejjel és átmeneti testtel kapcsoltuk a nyilt csatornához. A cső melletti, feleslegessé vált csatornaszelvényt rétegekben döngölt, jó vízzáró homokosagyaggal töltöttük be. (5. ábra.) A régi 1300 mm belső átmérőjű és 30 mm falvastagságú öntöttvas cső meghosszabbítására hegesztett, 10 mm-es kovács-vaslemez csövet használtunk. A 4 m-es csődarabokat a helyszínen szegecseltük össze egy 28 m-es darabbá, amelyik a régi csőhöz kisebb karmantyús-karimás átmeneti darabbal, a csőfejbe bebetonozott végdarabhoz pedig dilatációs karmantyúval csatlakozik. A hőmérsékleti és ülepedési különbségek kiegyenlítésére iktattuk be a terjeszkedési karmantyút, mely a csőnek a csőfejhez viszonyított vízszintes irányú mozgását engedi meg. A függőleges irányú elmozdulások kiküszöböléséről az alaptest megfelelő kiképzésével gondoskodtunk. A cső alá végigmenő 180 cm széles betonalapot építettünk. A csövet szilárd ságilag az önsúlyból, vízsúlyból és földnyomásból származó igénybevételekre