Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - VIII. Ihrig Dénes: A karapancsai szivattyútelep biztosítása

152 d) Szilárdsági vizsgálat. A szívóakna oldalfalát a földnyomásból származó igénybevételekre szilárdsági szempontból is megvizsgáltuk. Az iszaptalaj természetes állapotában folyósnak mondható, ezért a b) alatt megállapítottak értelmében a földnyomás meghatározásánál a súrlódási szöget 20°-nak vettük, a kohéziót pedig, mint igen kis értékűt, elhanyagoltok. A szívóakna oldalfalát szilárdságilag meg nem felelőnek, sőt labilisnak találtuk. Igaz, hogy a felvétel határállapot, mert a megtámasztott föld nem egész magasságban iszap és nem is folyós, de hogy nem messze jártunk az igazságtól, az mutatja, hogy az oldalfalaknak állandó befelé mozgása volt észlelhető. így még a biztosítási munkák előtt kénytelenek voltunk az oldalfalaknak ideiglenes kitámasztásáról gondoskodni. e) Vizsgálat cementbesajtolással. Az előzmények ismerete és az itt közölt különböző vizsgálati eredmények után arra a következtetésre jutottunk, hogy a szívóakna alatt, de valószínűleg elég nagy mértékben még a gépház alatt is, altalajkiüregelődéseknek kell lenniök. Mindezekről kísérleti cementbesajtolással akartunk biztos meggyőződést szerezni. Három kísérleti csövet vertünk le. A gépházban az 1. számút és a szívóakna mellett ferdén az alap alá a 2. és az 5. számút Már az 1. számú cső lesüllyesztésekor meggyőződtünk az alaplemez alatti kiüregelődésről, mert a cső az altalajban minden ellenállás nélkül, saját súlya alatt lecsúszott („utána kellett kapni, hogy el ne szaladjon") és csak körülbelül 2-5 m-rel a gépház alaplemeze alatt találtunk ellenállásra. (3. ábra.) A későbbi cementbesajtolás során a lenyomott csövek ellenállásából akár rétegvonalas térképpel is lehetett volna közelítőleg ábrázolni a kiüregelődés és fellazulás határát, valamint azok összefüggését. Az első sajtoló csövön először 1-—2 atm. levegőt sajtoltunk be, amikor a levegő felbugyborékolása jól láthatóvá tette a gépház és szívóakna alatti üregek közlekedését és jól láthatók voltak a szívóakna repedései, szivárgó helyei is. Az 1. számú kísérleti csövön keresztül 2-5 m

3 habarcsban 22-5 q cementet sajtoltunk be. Hasonlóképen nagy mennyiségű cement volt besajtolható a 2. és 5. számú csövön is. Mindezek erőteljesen igazolták a gépház és szívóakna alatti kiüregelődés nagyarányú voltát. 5. A biztosítás tervezete. A szivattyútelep romlásáról az eddig ismertetett adatok és vizsgálatok alapján most már tiszta kép áll előttünk. A gépház egyik oldalán volt a vízzáró burkolat nélküli kinyomócsatorna, a másik oldalon pedig a falához hozzáépített és a beton alaplemezénél mélyebb, összerepedezett és forrásokkal megbontott szívóakna. A szívóakna mint egy kinyúló kar, a legkisebb íilepedési különbségre lerepedt a gépház faláról. Ülepedési különbség pedig két ilyen különböző tömegű test között nemcsak igen könnyen lehetséges, de valószínű is volt. A 2-8 m vízoszlop nyomásnak most már csak a 12 m hosszú iszapréteg állta útját. A víz lassan és fokozatosan a falfelületek mellett áztatta el és tette folyóssá az előbb tömör és „száraz" iszapot s a feloldott iszappal együtt a legfinomabb repedéseken keresztül is megtalálta a maga útját. Az ilyen finom szemcsékben eloszlott anyagot nem volt ami kiszűrje, ezért a mozgásba jött víz a felszíni vízmosásokhoz hasonló alap alatti kimosásokat okozott. Ezeket a kimosásokat vízben oldott híg iszap töltötte ki. A vízkimosások az alsó homokrétegben nyomás alatt levő talajvíz útját meg-