Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - VIII. Ihrig Dénes: A karapancsai szivattyútelep biztosítása

146 melynek 35 és fél ezer holdnyi belvízárterületét a karapancsai szivattyútelep vízmentesíti. A két Duna által körülölelt, nemcsak észak-déli. hanem nyugat-keleti irányban is lejtős terület 1870 előtt tiszta ártéri jellegű volt. A lejtési viszonyokhoz képest a kiömlött árvizek, valamint a belvizek természetes levonulása a szigetet behálózó medrek segítségével az öreg Duna felé történt. A mult század hetvenes éveiben az öreg Dunát a bajai Deák Ferenc-zsilip, egy összekötő csatorna és több átvágás megépítésével a Ferenc-csatorna tápcsatornájává alakították át, helyenként töltések közé fogták és vízszintjét állandóvá tették. Ezzel az árvizeknek és 1. ábra. belvizeknek az öreg Duna felé való és eddig természetes levonulási lehetősége megszűnt. Sok nehézség, hosszas vajúdás és a Margittasziget élő Duna felőli árvédelmi töltésének megépítése után a belvizek levezetése is megoldódott akkor, midőn a Margittaszigeti Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat 1904-ben megépítette főcsatorna-hálózatát és a most már tápcsatornává átalakított öreg Duna mellett, a szigetnek délkeleti szélén a karapancsai szivattyútelepet. A belvizeknek gravitációs úton az élő Dunába való levezetése hosszas kísérletezés után is meghiúsult, mert a két Duna közti területnek nyugat-keleti irányban való esése következtében a legmélyebb, de a vízmentesítések után őstelevényénél fogva ma a legértékesebb része, a sziget közepén és keleti oldalán terül el. Belvizes időben pedig a Dunának igen ritkán, vagy azt lehet mondani, soha sincs olyan alacsony vízállása, hogy a sziget káros vizei oda kiengedhetők legyenek. Ezért a társulat felhasználva a már eddig is meglevő medrek természetes esését, a belvizeket a tápcsatorna mellett gyűjti össze és a karapancsai szivattyúteleppel emeli a tápcsatornába.