Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - I. Dr. Cholnoky Jenő: A folyók szakaszjellegének összefüggése a szabályozással és öntözéssel

10 ágba, akkor felsőszakasz jellegűvé változnék, tehát bevágná magát és így több törmelék bejutását tenné lehetővé. Ha viszont nagyon sok törmelék kerülne a fattyú ágba, akkor az alsószakasz jellegűvé válnék és feltöltené mindjárt a kiszakadás kezdetén. Ezzel a több törmelék bejutását megakadályozná. így tehát a fattyúág 4. ábra. Fattyúágak medrének kiágazása a főág medréből. A a főág, B és C a fattyúágak. Mindegyiknek medre sekélyebb, mint a főág medre, ezért a főág fenekén mozgó durva törmelékből csak kevés kerül a fattyúágakba. is ^önmagát egyensúlyozza ki. Egyensúly-állapot a természetben mindig csakis akkor következhetik be, ha az egyensúlyból való kitérés a kitérítés értelmével ellenkező értelmű, ugyanakkora ellenhatást vált ki. Az alsószakasz jellegű folyókból kiszakadt fattyúágnak tehát mindig kanya5. ábra. A Duna kisalföldi szakaszának térképe. A folyótérképeken mindig ki kellene erősen tüntetni az illető folyó szakasz-jellegét. rognak, mert középszakasz jellegűek. Ezért kanyarog a Csallóköz mellett a KisDuna és a mosoni Duna. (5. ábra) Ezért kanyarog a Duna deltáján a főágból, a Kilia-ágból kiszakadó két fattyúág, a Szulina és a Szent György-ág. (6. ábra). De ugyanez a természete minden, a delta főágából kiszakadó fattyúágnak. Legfeltűnőbb példák a következők. A Rhöne Arles táján lép deltájára. A főág zátonyos, alsószakasz jellegű, az Ariesnél kiágazó Petit—Rhone fattyúág, szeszélyesen kanyarog.