Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
1. szám - VII. Lászlóffy Woldemár: A bukógátak utófenekének biztosítása
A BUKÖGÁTAK UTÓFENEKÉNEK BIZTOSÍTÁSA. Történeti visszapillantás. írta : LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR. A bukógátak utófenekének biztosítása régi nehéz kérdése a vízimérnöki gyakorlatnak. Régebben, amíg csak fixgátak épültek, azoknak magassága az árvízveszély miatt erősen korlátozott volt. Tulajdonképen mindig ideiglenes jelleggel készültek. Építőanyagukul a kőhányással biztosított rőzse és fa szolgált, a gáttest állandó karbantartása mellett az alámosás kérdése nem volt túlságosan fontos. Később a mozgó gátszerkezetek különféle alakjai már nagyobb duzzasztást és olyan vegyesgátak létesítését tették lehetővé, amelyeknek fix részén számottevő bukással haladt át a víz. Ezzel aztán a gátkorona kialakításának kérdése, mely a hordalék és jég levonulásának szempontjából eddig előtérben állott, az utófenék biztosításával kapcsolatos problémáknak adott helyet. A falazott gátak alámosásának mechanizmusára vonatkozó legrégibb közlés Girard deCaudemberg-tő\ ered, akinek az 1824—26. években az Isle csatornázásával kapcsolatban nyílott alkalma a függőleges falú gátak pusztulásának megfigyelésére. 1 Ábráit, melyek először tüntetik fel a medret kivájó fenékhengert és a fedőhengert és amelyeket számos kézikönyv (de Lagréné, Debauve, Bogdánfy, Engels stb.) átvett, 1 a)—b) alatt közöljük. A vízépítők azonban még sokáig tehetetlenül állottak a feladattal szemben. És mivel gyökeres megoldást a kimosások megakadályozására nem találtak, az oki terapia helyett, tüneti kezeléshez folyamodtak : igyekeztek a gát alatt keletkező üregeket kőhányással kitölteni és az utófeneket minél hosszabb szakaszon burkolni. Ez a megoldás azonban igen drága és tulajdonképen csak részleges, mert ott, ahol a víz a kövezett, sima utófeneket elhagyja, ismét csak rombol. Egy-egy neves, nagytapasztalatú vízépítő vízpárna alkalmazásával is próbát tesz. De az utánzóknál a vízpárna alsó síkja gyakran a mederfenékkel szinel és a záróküszöb az alsó vízszin fölé ér. Ezen ismét bukik a víz és a kimosások nem maradnak el. Más tervezőknél a 2. ábrán szemléltetett alakot látjuk, melynek vízpárnája ugyan sekély, de gyengén emelkedő utófeneke az átbukó vízsugarat messzire veti a gáttól, miáltal az alámosás veszélye ki van küszöbölve. Mivel azonban a víz pályájának alakja a vízsebességtől, továbbá a felső és alsó vízszin magasságától függ, ennek a gátszelvénynek gépies utánzása is csődöt mond. A helyes nyomon 1 Mémoires sur les causes des avaries successives arrivées aux ouvrages de la navigation de l'Isle (départements de la Gironde et de la Dordogne) en 1824, 1825 et particulièrement en 1826. —• Annales des Ponts et Chaussées. 1835. II. Semestre.
