Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
1. szám - VI. Korpás Emil: A Csepelsziget
134 élő felszint csak gyéren köti a fű. Nehéz ott a homok megkötése azért is, mert, tekintve a kevés gyepet — Ráckeve lakossága legelőnek használja. A gyep pusztulása pedig könnyíti a szél munkáját és a szél még ma is résztvesz a tájalakító munkában. Homokformák közül a már megismert ENy.—DK. irányú buckák (dünék) száma a legtöbb (5. sz. fénykép). Ezek a dünék ma már nem vándorolnak, legalább is észrevehetően nem, mert legnagyobb részüket fű borítja. Igaz ugyan, hogy némely helyen kikezdi a szél, sőt a szél munkáját az ember is elősegíti azzal, hogy az építkezéshez szükséges homokot egy-egy düne oldalából veszi. A dünék hossza 13. sz. ábra. Szélmarta felszín Ráckevétól nyugatra. (Az egyszerűség kedvéért a fiatal akácost nem rajzoltam bele.) 5—40 m és a párhuzamos sorok egymástól változóan, de maximálisan 25 m-re helyezkednek el. Magasságuk csekélyebb, mint az eddigi homokterületeknél láttuk, mert átlagosan csak 4—8 m-re emelkednek ki. Eddigi tárgyalásaink folyamán a homoknak főleg épülő formáival találkoztunk. A most tárgyalt helyen, tekintve, hogy félig kötött homokról van szó, a defláció pusztító tevékenységét néhány nagyszerű szélmarás formájában ma is konstatálhatjuk. Ha típusos szélmarta formát akarunk látni, nem kell a messze vidéki Areg-mélyedésig (Afrika) stb. mennünk, hiszen ennek kicsinyített alakját, mintegy modelljét ezen a homokvidéken is megtalálhatjuk. (Lásd 13. sz. ábrát.) Az ábrabeli tömbszelvény annyiban egyszerűsített formában mutatja a szélmarta felszínt, hogy a további szélmarás meggátlása céljából beültették akáccal. Az akácást a rajzból a jobb szemléltetés céljából kihagytam. A szélmarások méreteiről a következő számadatokat említem fel. Hosszúságuk 10—80 m közt, szélességük 10—25 m közt változik. Mélységük pedig 1—4 m. A tömbszelvényben ábrázolt szélmarta felszín — szél által történt kifúvását kétségtelenül bizonyítják az úgynevezett ,,tanudomb"-ok. Láthatjuk az Л-val jelzett szigetszerű dombokból, hogy a felszínük olyan magas, mint a szél által nem bántott felszín. А В dombocska is megegyezett valaha ezzel a nívóval, de a szél már sokat elhordott belőle. Mindez kétségtelenül bizonyítja azt, hogy szélmarással állunk szemben. A sok szélmarás további fejlődését, mint már említettem, erdősítéssel igyekeznek meggátolni.