Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
1. szám - VI. Korpás Emil: A Csepelsziget
132 A kérdéssel kapcsolatban felmerülhet az a lehetőség is, hogy elnézés történt és a dünék — nem dünék — hanem az északnyugati szélnek megfelelő szélbarázdák, köztük gerincekkel. Ez azonban nem valószínű, egyrészt, mert Cholnoky már 1910-ben megjelent egyik (12) értekezésében dünékről szól és a Csepelsziget dünéiről ezt mondja : „Semmi esetre sem rendes parti dünék ezek." Másrészt pedig az 1933. évfolyamán nem csak én vizsgáltam meg, hanem dr. Kádár László is megnézte és szintén dünéket állapított meg (13). Az eddigiekből, tehát bizonyos az a tény, hogy a Csepelszigeten dünék vannak és azok az ÉNy.—DK. irányú szél közreműködése következtében kellett, hogy keletkezzenek, de hogy miképen, azt eddigelé megmagyarázni nem tudjuk. A kérdéssel kapcsolatban felemlítek egy analóg példát, melyet 1933. év folyamán az „Almássy-libyai expedíció" geografusa : Kádár tapasztalt. Az ő megfigyelései szerint ugyanis a libyai sivatag főszelének irányával (mely itt észak-déli) pontosan megegyezik a dünék iránya is. Ugyanilyen eredményekről számol be Imdovico di Capariacco is ugyancsak a libyai sivatagon végzett megfigyelései alapján 1 Tehát világos, hogy a főszél-irány és a düneirány párhuzamos volta között összefüggés van. Ennek felderítése azonban még szigorú vizsgálatot igényel. De vizsgáljuk tovább a homok formáit. A párhuzamos dünék, tehát a mai főszél irányával megegyeznek. A dünék egészen a soroksári Dunáig érnek (sőt a soroksári parton folytatódnak) és a párhuzamos dünesorok közé, a Duna magasabb vízállás esetén be is hatolt. Érdekes parttípust alakítván ki. A dünék legnagyobb magasságukat a soroksári Duna mellett érik el. A legmagasabb düne relatíve 25 m-rel emelkedik ki a terraszszintből. Az átlagos dünemagasság 15—-25 m között váltakozik és a párhuzamos dünesorok egymástól 8—15 m-re helyezkednek el. Az erdei szekérutak, ahol csak lehet, a párhuzamos dünék közti völgy eletet követik. Rengeteg düne változatot ismerhetünk fel. Van alig 2—3 m magas is, ami a fejlődési stádiumban való fennakadásra mutat. Ezzel szemben a pusztuló dünéknek is úgyszólván minden fokozatát felismerhetjük. A düne pusztulására főleg abból a körülményből lehet következtetni, hogy a magasságuk nem egyforma. Ahol alacsonyabb, ott a szél könnyebben megtámadhatja és felaprózhatja. Ennek következtében vidékünkön a düne felaprozódás miatt néhány tökéletlen, de megkötött barkán is kialakult. Bár az akác és a fenyő már megkötötte a homokot, a szél mégis mind a mai napig egyes nyíltabb, kevésbbé védett helyen, főleg a düneoldalakat támadja meg és azokba barázdákat vág bele. Néhol az ember ki írtja a fát és az így előállított tisztáson, melyen a lombhullás következtében idők folyamán vékony humuszréteg is képződött, — szőlőt ültet. Ilyen szőlők inkább a dünék déli lejtőjén láthatók, de a növénynek még így is erős küzdelmet kell folytatni a deflációval. b) Szigetszentmiklós—Tököl és Szigetcsép közti homokterület. Hasonlóan az előző homokvidékhez, szintén az ÉNy.—DK. irányú dünék fordulnak elő, de már nem olyan típusosak. A defláció ezeket a dünéket erősebben, olyannyira széttagolta, hogy a déli részeken már a bucka a fő homokalakulat. Néhány tökéletlen barkán ezen a területen is előfordul. 1 Ludovico di Caporiacco : Osservazioni sul deserto Libico. L'Universo. 1934. januári szám. Firenze. 10. oldal.
