Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - VI. Korpás Emil: A Csepelsziget

129 vízinövény, különösen a zátonyokon, sőt ezek a sekély vízben egészen a partig felhúzódnak. A nagy Duna mentén ezt a növényzetet csak kevés helyen lehet megtalálni. Most a nagy Duna mentén délről észak felé haladjunk és vizsgáljuk annak partformáit. Lórévtől délre, a Dunával párhuzamosan sok, egykori meder látható. Ezekben 10., 11. ós 12. ábra. összegyűlik a csapadék víz, emiatt csak kerülőkkel lehet a Dunához kijutnunk (8. sz. ábra). A Schilling-erdőnél is teljesen ilyen a partforma. A különbség legfeljebb csak az, hogy a párhuzamos egykori medrek száma észak felé csökkenik, de Szigetújfaluig nincs változás. Szigetújfalu déli részénél a töltés közel van a Dunához (9. sz. ábra), majd attól eltávolodva, ismét az előbbi parttípus dominál. A töltés és a Duna közt rengeteg a folyami kavics, mely közel van a felszínhez. Ezért sok itt a kavicsbánya. A töltéstől keletre, Szigetújfalu alatt pedig hatalmas agyagbányák vannak. Csízhegy (105 m) környékén egyszerre megváltozik a partforma, mert amíg az eddigiek fejlődő, épülő partok, addig most pusztulószakasz következik. A Duna alámosása következtében a meredek partból hatalmas darabok omlanak le (10. sz. ábra), bár a partot kőhányással védik. Ez a partalámosás körülbelül az Annakápolnáig tart. Ettől északra a dunántúli parton, a Duna oldalsó eróziója erősen Vízügyi Közlemények.