Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - V. Németh Endre: Olasz módszerek a lecsapoló csatornákban levezetendő vízmennyiségekenk a csapadékból való számítására

108 (W) adja meg, amelynek a mederben tározódnia kellett, hogy a magasabb vízszin előálljon. Ezt a vízmennyiséget m

3-ben kifejezve kapjuk. A további szerkesztés érdekében azonban ezt a vízmennyiséget is m

3/sec egységekben fejezzük ki, azzal a feltétellel, hogy a tározódás annyi idő alatt megy végbe, míg a mederszakasz legfelső szelvényéből a vizsgált szelvényig leérkezik a víz. (Hosszú lecsapoló csatornáknál 12 órára szokták felvenni.) A vázolt eljárást további 5—5 cm-es vízszinemelkedések feltételezésével ismételve olyan táblázatot (grafikont) kapunk, amelyből bármely vízszinhez azonnal megkapjuk, hogy mennyi a keresztszelvényen átfolyó víz, mennyivel növekedett az utolsó 5 cm-es vízszinemelkedés alatt a lefolyásra kerülő vízmennyiség és mennyivel növekedett a másodpercenként tározódott vízmennyiség. A táblázat utolsó rovatában a I W -f- W I mennyiségek vannak feltüntetve. Ezeknek a szerepéről később szólunk. (VII. számú táblázat.) Tegyük fel mármost, hogy a mederben összegyűlő vizek változását feltüntető A görbét ismerjük és ismerjük előzetes szerkesztés eredményeként a vizsgált keresztszelvényen átfolyó vízmennyiség változását ábrázoló vonalnak (B vonal) B

} pontját (6. ábra). A további szerkesztés megértése végett vegyük vizsgálat alá az (A) és (B) vonalaknak az időegységül választott (esetleg 12 óra) időtartamhoz tartozó A

1 A 2 és B

í B

2 szakaszait, melyeket egyeneseknek tekinthetünk. (Ezt az időegység alkalmas felvételével mindig elérhetjük.) A fí t ponton át húzott vízszintes messe az A

2-hi)z tartozó ordinátát C pontban, az időegységet (12 óra) ábrázoló 1—2 egyenesdarabot merőlegesen felező egyenes pedig messe az A

1 A 2, B

l B

2 és B

l C egyeneseket F, E és D pontokban. Az A

1 A 2 B

2 B

x trapéz területe azt a vízmennyiséget jelenti, amelyik az 1—2 időegység (12 óra) alatt a mederben tározódott, a trapéz EF középvonala pedig a másodpercenkénti tározódást. Az ED = fí

2 C: 2 vonaldarab viszont a keresztszelvényen átfolyó vízmennyiségnek az 1—2 időköz alatt való megnövekedését ábrázolja. Ezeket az adatokat a fenntebb leírt módon előre összeállított Q táblázatban megtalálhatjuk, ha azt a vízszint keressük, amelynél W + ^ értékének növekedése az 1—2 időtartam alatt éppen az ábrából lemérhető FI) értéknek felel meg. Ehhez a vízszinhez tartozó Q mennyiségnek és a B

x ponthoz tartozó Q mennyiségnek fél különbségét az ábra léptekében kifejezve már meg is kaptuk az ED vonaldarab hosszát. Az ábrán E és B

2 pontok kivételével a többi pontot ismerjük, ha tehát DE értékét az előbbi elemzésnek megfelelően megkerestük, akkor azt D ponttól felmérve kapjuk E pontot, B

x E egyenes pedig a 2-vel jelzett ordinátát a (B) vonal új B

2 pontjában metszi. Az eljárást most már B

2 pontból kiindulva ismételjük stb. és így az (A) vonalhoz a (B) vonal összes pontjait megszerkeszthetjük. A (B) vonal maximális ordinátája adja meg a vizsgálat alá vett eső alatt előálló maximális vízszállítást, amelyet abban az esetben, ha a veszélyes esőt vizsgáltuk, a keresztszelvény mértékadó vízszállításának tekinthetünk. Az egész eljárás megvilágítására a következőkben a Pó balpartján Cremonától az Adriáig húzódó síkság vízrendezésével kapcsolatosan követett eljárást ismertetem.