Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - V. Németh Endre: Olasz módszerek a lecsapoló csatornákban levezetendő vízmennyiségekenk a csapadékból való számítására

106 Ha feltehetjük, hogy az eső kezdetekor a csatorna medre teljesen üres, akkor a méretezést erre a Q vízmennyiségre végezhetjük, ha azonban a csatornában az eső kezdetekor Q

0 kisvizzel is számolni kell, akkor a méretezés alapja a Q -)- Q

0 vízmennyiség lesz. A grafikon használatát is bemutatom. Mivel azonban a grafikon alapjául szolgáló képlet levezetésénél a klimatikus valószínűségi függvénynek olyan alakjából indultam ki, amelyben a csapadékmagasság milliméterben, az idő pedig 1 órákban van kifejezve, azért a példánkban szereplő a érték helyett 1000: (24)'

2szeresét, tehát a = 8 értéket kell használnunk. A v értékszáma is megváltozik, mert a grafikon esetében az egy hektárra eső férőhelyet jelenti, tehát az imént használt 0-013 helyett annak tízezerszeresét, 130-at kell számításba vennünk. , v и így azután Ica = 44 8, pedig 29 lesz. Ennek a grafikonban = 43 érték felel meg, amit &a-val szorozva и = 1-92. Ezt az értéket még 4%-kal redukálni kell, mert a (21 ) és nem а (22) egyenlet van érvényben. így hát a végeredmény, amit a grafikonból kapunk, и = 1-84, ez pedig jól megegyezik a (18) számú egyenletből kapott értékkel. 2. Visentini mérnök módszere. Visentini eljárása lényegében véve tulajdonképen nem a mértékadó fajlagos vízszállítás meghatározásában áll, hanem valamely ismert időtartamú és intenzitású eső alkalmával leesett csapadék levonulási módjának grafikus vizsgálatával foglalkozik. Természetesen, ha valami más úton-módon a veszélyes eső adatait sikerült megállapítanunk, akkor ezzel a grafikus eljárással a mértékadó vízszállítást is meg tudjuk határozni. Visentini is abból indul ki, hogy a mederbejutó vízmennyiségeknek csak egy része kerül azonnal lefolyásra, másik része pedig a mederben tározódik. Tegyük fel mármost, hogy ismerjük azt a vonalat, amely a mederbejutó vízmennyiségnek az eső időtartama alatt való változását ábrázolja, akkor Visentini eljárásával ehhez a vonalhoz (8. ábra (A) vonal) egyzserű szerkesztéssel megrajzolhatjuk a vizsgált mederszakasz legalsó szelvényén átfolyó másodpercenkénti vízmennyiség időbeli változását feltüntető vonalat (8. ábra (

В) vonal). Ha a veszélyes eső adataival dolgoztunk, akkor ennek a vonalnak a maximális ordinátája adja meg a mértékadó másodpercenkénti vízmennyiséget. Ehhez a szerkesztéshez szükségünk van még egy táblázatos (vagy grafikus) összeállításra, amit a következőképen készíthetünk : A keresztszelvény adataiból és az esésből kiszámítjuk az eső kezdetekor mutatkozó vízszin (kisvízszin) mellett lefolyó vízmennyiséget. Azután 5 centiméterrel magasabb vízszin esetére számítjuk a vízmennyiséget. Ennek a két vízmennyiségnek a különbsége (Q) mutatja azt, hogy a vízszin 5 cm-es emelkedése mellett mennyivel növekedett meg a lefolyó vízmennyiség, a keresztszelvény növekedésének a mederszakasz hosszával való szorzata pedig azt a vízmennyisséget