Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - I. Dr. Cholnoky Jenő: A folyók szakaszjellegének összefüggése a szabályozással és öntözéssel

G növények átalakító hatása és igen-igen hosszú idő múlva ott is konstatálhatnánk átalakulást, de ez gyakorlati értelemben véve figyelmen kívül hagyható. Áradáskor mozdítja meg a folyó a hordalékot. Áradáskor megnő a víz sebessége, mennyisége és fenéknyomása is. Ennek következtében olyan darabok, amelyeket eddig nem bírt megmozdítani, most útrakelnek. De mindig maradnak még nehezebben mozdítható darabok, amelyeket ez a megnövekedett sebességű áramlás sem tud elragadni. Ha ez a megnövekedett sebesség állandósul, akkor megint csak előáll az az állapot, hogy a folyó medrét maradéktakaró borítja, a hordalék mozdulatlanná válik, a víz megtisztul. Akármilyen nagy legyen a folyó, állandó vízállással és állandó sebességgel előbb-utóbb okvetlenül előáll medrében a törmelék nyugalma. Sokszor látjuk, hogy igen sebesen rohanó hegyi folyók vize is kristálytiszta, fenekén nem mozog a hordalék. Nem áll tehát az az általánosan elterjedt balvélemény, hogy a hordalék mennyisége a sebességgel arányos (ceteris paribus). Nem. A mozgásban levő törmelék elvonul valamelyik hely fölött, de hogy az elvonuló mennyiség állandó legyen, állandóan fel kell ragadnia a folyónak az illető hely fölött levő szakaszon ugyanolyan mennyiségű törmeléket. Már pedig a maradéktakaró képződésének törvénye értelmében ehhez feltétlenül szükséges, hogy a sebesség állandóan növekedjék! Eszerint a mozgásban levő hordalék mennyisége nem a vízmennyiségtől és a sebességtől függ, hanem a sebesség változásával, illetőleg a gyorsulással arányos. Amint a sebesség állandósul, azonnal „lehiggad" a víz, megáll a törmelék s a sebesség csökkenésével igen rohamosan kiderül. Tudja minden hajós és halász, hogy legtisztább az apadó víz és legzavarosabb az áradó víz, nem pedig a kulmináló! A folyó valóban, akkor végzi a hordalékszállítás nagy munkáját, amikor árad. De nagyobb folyókba mindig jut bele mozgó hordalék, majd egyik, majd másik mellékfolyójának áradásával, tehát olyan folyóban, mint például a Duna Budapest előtt, a törmelék állandóan mozog, a szállítás szünet nélkül tart. Csakhogy a szállított mennyiség igen nagy határok közt ingadozik. Változik a hordalék minősége is, talán néha a kavics több, máskor a homok, esetleg a lebegve szállított iszap. Mindezt lehetetlen szigorú matematikai formulába önteni. Minden ilyen kísérlet oly sok megszorítással és egyszerűsítéssel készült, hogy a valódi tünemény jellemzésére a levezetett adatok egyáltalában nem alkalmasak. Még grafikus módszerekkel is igen nehéz a jelenségeket nyomon követni. Most erre nincs is szükségünk. Azt kell csak megértenünk, hogy a folyó munkaképessége egyrészt kétségtelenül a víz mennyiségétől, azután a sebességtől és végül az áradások gyakoriságától függ. Ez az utóbbi az a tényező, amit finomabb matematikai módszerekkel megfogni nem lehet. Pedig majdnem döntő jelentőségű. Érthető, hogy a munkaképesség függ a folyó vízmennyiségétől, mert hisz több víz több törmeléket is tud szállítani. Ugyancsak kétségtelen, hogy ha ugyanaz a vízmennyiség nagyobb sebességgel mozog, nagyobb is a munkaképessége, tehát durvább, nehezebb maradéktakaróra van szükség a folyó medrében, hogy azt a víz már tovább mozgatni ne legyen képes. De az előbbiekből világos, hogy a folyó vízállásváltozásainak gyakorisága és hevessége szintén igen nagy jelentőségű tényező. Ez okozza azt, hogy a tavakból kifolyó f oly óknak rendesen nincs nagy munkaképességük. Majd erre a kérdésre még rátérünk.