Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - V. Németh Endre: Olasz módszerek a lecsapoló csatornákban levezetendő vízmennyiségekenk a csapadékból való számítására

104 A legnagyobb gondot okozza а к lefolyási tényezőnek megállapítása. Olyan kedvező esetben, mint a Grande Bonifica Ferrarese, ahol a lefolyásra kerülő vizek minden cseppje egy szivattyútelepen át jut a befogadóba, természetesen csak idő kérdése а к elegendő pontosságú meghatározása. Mindenesetre kívánatos, hogy több különböző sajátságú vidéken összefüggő csapadék- és víztömegmérések álljanak rendelkezésre, amelyekből azután az egyes típusokra érvényes к értékek levezethetők legyenek. Adott esetben azután a számításbaveendő vízgyűjtőterületet a típusokkal összehasonlítva, gondos mérlegeléssel kiválasztható а к lefolyási tényező alkalmazandó értéke. A képletek használatánál ügyelni kell arra, hogy a bennük szereplő mennyiségek milyen mértékegységekben vannak megadva. A (18) és (19) képletekben szereplő a paraméter például a klimatikus valószínűségi függvénynek olyan alakjából veendő, melyben a csapadékmagasság méterben, az eső időtartama pedig napokban van kifejezve. Ugyanezekben a képletekben a v fajlagos férőhelynek a mértékegysége a méter, mert a tározásra rendelkezésre álló V térfogat köbméterekben, a vízgyűjtőterület pedig négyzetméterekben van kifejezve és így hányadosuk métert ad eredményül. А к = 0-56 lefolyási tényező nevezetlen szám. Az и fajlagos vízszállítás a képletek ilyen szerkezete mellett liter/sec/hektárban adódik ki. Ha azonban a klimatikus valószínűségi függvény úgy van felállítva, hogy a csapadékmagasság egysége a milliméter, az időegység pedig az óra, emellett pedig a fajlagos férőhely ra

3/hektárban van kifejezve, akkor a (18) egyenlet új alakja u=0-24n

(

1°l

af (21.) Vn lesz, a (19) egyenleté pedig i и -- 0 252 n 1

0(jop»_ (22

) Vn A (22) egyenletre Dél Pra mérnök Puppini eljárásához lényegében hasonló, de részleteiben egészen más utakat járó levezetéssel jutott el és további egyszerű mazó klA és az esőt megelőző kisvizet előidéző p

0 vízmennyiségből. Ha azonban bevezetjük P t a X = jelölést, akkor ezt a körülményt azzal lehet alkalmas matematikai alakban kifeP—P о jezni, hogy a p mennyiség helyett mindenütt p . X-t írunk. Puppini kimutatta, hogy ha még а г- helyett v = v | i •—| ' veszünk számításba, akkor a (18.) egyenlet и ~ 100n l (\ha)~R vi-' alakot veszi fel, melyből fokozatos megközelítéssel kapjuk и és X megfelelő értékét. A fokozatos megközelítés úgy történik, hogy X = i felvétele mellett számítjuk u-t, ebből V p=u A:(0-22 + l-04n) összefüggéssel p-t. Ennek megfelelőleg X értékét X = el kapjuk. P — P о А X kapott értékével ismételjük az eljárást. Mindennek azonban csak elméleti jelentősége van, mert gyakorlatilag teljesen kifogástalan eredményekhez jutunk, ha V helyett egyszerűen a kisvízszintől számított V •— F

0 fajlagos férőhellyel és az eredeti (18) vagy az általánosított Puppini képlettel számítunk.