Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - V. Németh Endre: Olasz módszerek a lecsapoló csatornákban levezetendő vízmennyiségekenk a csapadékból való számítására

90 úgy, hogy a februári lefolyási tényezőt 1-00-ra vesszük és a többi hónapokét ehhez, arányosítjuk, azaz 0-63-mal osztjuk, a csapadékmérők által adott csapadékmagasságokat pedig ezekkel az arányosító számokkal szorozzuk. Ezáltal azt érjük el, hogy valamennyi hónapban leesett csapadéknál ugyanazt a lefolyási tényezőt, a februárit lehet használni. A redukciós arányosító tényezők (K") a Pasini-féle tényezőkből számítva a III. táblázatban feltüntetettek lesznek : Január 0-89 Február 1-00 Március 0-79 Április 0-54 Május 0-49 Június 0-21 Július 0-16 Augusztus 0-16 Szeptember 0-25 Október 0-67 November 0-78 December 0-89 A Montanari-féle függvény meghatározása ezekután a következőképen történik : A lehetőleg minél számosabb évre (10—20—30 stb. év) kiterjedő csapadékmegfigyelésekből kiválasztjuk az egynapos (24 órás) esőket, ezek közül a legnagyobb január—február havit stb. Ezeket a kiválasztott értékeket a havi redukciós tényezővel (K") megszorozzuk, miáltal nagyságszerinti rangsoruk megváltozik. Az új sorrendbeli legnagyobbat, a második legnagyobbat és esetleg a még sorrendben harmadikat ismét kiválasztjuk. Ugyanezt a kiválogatást elvégezzük a kétnapos, háromnapos, négynapos és ötnapos esőkkel is. Az abszolút legnagyobb értékekre a már ismertetett kiegyenlítési eljárással meghatározzuk a Montanari-függvény állandóit (az ennek megfelelő függvényt a 3. ábrán az I. görbe ábrázolja), a második legnagyobb értéknek megfelelőleg egy másik Montanari-függvényt kapunk (3. ábrán II. görbe), esetleg a sorrendben harmadik értékekre is levezetünk egy függvényt (3. ábrán III. görbe). A három függvény (görbe) mindegyike a legveszélyesebb eső kiválasztásának szolgál alapul, ezért az olaszok első, második és harmadik kritikus esetet különböztetnek meg. Az első kritikus esetről akkor van szó, ha azt kívánjuk, hogy a csatornahálózat úgy vezesse le a vizeket , hogy a csatornavízszin és a terep között mindig és mindenhol meglegyen a művelési biztonsági méret.

4 Ilyenkor használjuk az I. görbét és függvényt. A második kritikus esetnél a csatornákat úgy akarjuk méretezni, hogy kivételesen nagy csapadékok esetében a művelési biztonságnak megfelelő vízszin fölé is emelkedhetik a vízszin, de a partokat soha meg nem hághatja. Mivel a II. görbe és függvény levezetésénél felhasznált csapadékmagasságok nem esnek túlságosan messze az észlelt legnagyobb értékektől, a művelési biztonság pedig a kiöntési biztonságnál lényegesen nagyobb, ennélfogva a II. görbe és függvény használata a második kritikus esetre felállított követelményt biztosítani tudja. A harmadik kritikus esetben a művelési biztonságnak ezt a figyelmen kívül hagyását gyakrabban megengedjük és a kiöntési biztonságot a minimumra redukáljuk. Hogy a három kritikus eset közül mikor, melyiket tartjuk helyénvalónak, az a körülményektől és pedig elsősorban a gazdasági körülményektől függ. 6 Vízügyi Közlemények XV. évf. 186—188. oldal.