Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

188 hosszanti metszetét, nagyon bizonytalan dolog. Nem elég a maximális vízhozomány ismerete, hanem az árhullám alakját is kell ismernünk. A maximális vízállás valamely helyen nem esik össze a maximális vízhozománnyal és a maximális vízhozomány a folyó hosszában pontról-pontra változik. Vegyünk valamely elég hosszú és elég szabályos folyószakaszt, melyen a helyi zavarok hatása elenyészik a folyó sajátképeni esésével szemben. Ily esetben az állandó vízhozomány lefolyása a csatornában való vízmozgást közelíti meg, ekkor a hosszanti metszet a különböző állandó vízhozományokra vonatkozóan mind parallel vonalakat ad. Csak a helyi akadályok változtatják rendesen alig érezhetően e vonalak párhuzamosságát. A szakasz két végpontjának magasságkülönbsége állandó az állandó vízhozomány alkalmával és megadja a folyó igazi esését e szakaszon, vagyis azt az esést, melyet a folyó maga állított elő s melyet ennélfogva fönn is kell tartanunk. A tapasztalat igazolja ezt a szabályt. Legyen adva valamely folyószakasz i esésvonala s valamely О árhullám levonulását tanulmányozzuk. Ha az árhullám levonulását valamely AB folyószakaszon észleljük, azt tapasztaljuk, hogy az esés eleinte nagyobb i-nél, majd i-vel egyenlő a maximumkor és i-nél kisebb apadáskor. Vigyük föl egy derékszögű koordinátarendszerben az A ponton leolvasott vízállásokat az X tengelyre s a nekik megfelelő eséseket az Y tengelyre. Akkor az árhullámot sajátságos D vonal alakjában ábrázoltuk. A D

1 ág mutat ja az árhullám áradó részét, hol az esés nagyobb i-nél, a D

2 alsó ág pedig az apadó részt, hol az esés kisebb az i esésnél. E két Z>

3 és Z)„ ág megrajzolásából azonban még nem lehet az i középesést megállapítanunk, mert nem tudjuk, hogy mily távolságra van az i vonal a és D

2 ágtól. Ha több árhullámra vonatkozóan megrajzoljuk a D

1 és D

2 vonalakat, akkor megállapíthatjuk azt az i vonalat, mely fölé esik az árhullámok áradó és mely alá az apadó része. Ez a vonal ábrázolja a keresett igazi esést. De ha az észlelt szakaszon sok akadály hat az árhullámok kialakulására, az i vonal nem lesz vízszintes vonal és a magasabb vízállások felé emelkedni kezd! Ekkor az i vonal vízszintes része adja meg az igazi esést, az emelkedő rész az akadályok okozta duzzasztást fejezi ki. Az eredmény annál pontosabb, mennél több árhullámot tanulmányoztunk. így például a Szajna Auteuil és a Suresnesi gát közötti szakaszán tett észleletek szerint az i vonal csak keveset tér el a vízszintestől. Pont-Royal és Suresnes közt az észleletek azt mutatták, hogy az i vonal az árhullám magasságával emelkedik. Bármiként áll is a dolog, ez az eljárás kellő pontossággal adja meg a folyó igazi i esését, melynek tekintetbevételével a folyó mélyítése végzendő. Ez igazi esés megtartása felel meg a folyó természetének s nem visz be a vízjárásba nagy változást.