Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

182 méretű tornyok szekrényei gyorsan tölthetők meg betonnal s a veszedelem főként a nagy szekrények esetén áll elő. A szekrényes toronyalapozás egyik példája a Roehebonne—Chanchardon toronyé. A Rochebonne-hát Vendée département tengerparti szegélyétől 54 km-re van. Legalább is 4 m víz borítja. Régebben úszó tűzzel volt jelölve. Először szeletszekrényes alapozást kíséreltek meg. Egy központi, 6 m átmérőjű szekrényt süllyesztettek le, majd körüle szeletszekrényekkel az alapot 15 m-re szélesítették ki. Azonban amint a vízborítás csökkent, a bíivárok nem tudtak dolgozni a nagy vízmozgás következtében s Bibiére egyetlen nagy szekrény lesüllyesztését javasolta, hogy az építkezés veszedelmes zónájából kiszabaduljanak. Légnyomásos alapozásról szó sem lehetett s ezért hosszas vajúdás után elfogadták kivitelre a Bibiére gondolatát. A körmetszetű szekrény 14 m átméretű és 93 m magas volt, kettős oldalfallal, melyek 12 m távolságban voltak s alsó részük vágókéssel ellátott ; e kettős fal közét vasbetonnal töltötték ki. A szekrényt úszók segélyével szállították a munkahelyre, hogy az úszók eltávolításával fenékre süllyesszék. Mielőtt a süllyesztés megtörtént volna, az alapszínt egyenetlenségét előbb ki kellett javítani, ami nagy fáradsággal sikerült is. A szekrényt Rochefort kikötőjéből csak nehezen és lassan vontathatták a munkahelyre úgy, hogy midőn odaértek vele, az idő szelesre fordult. A szekrényt visszaszállították s aztán többször megismételték az utat, Le is süllyesztették egy néhányszor az alapra, de a szekrény elcsúszott, ferde helyzetbe került s vissza kellett megint szállítani. Több évig tartott ez a sikertelen kísérlet, míg végre elhatározták, hogy a szekrényt nem a Rochebonnera, hanem a kevésbbé veszedelmes Chanchardon-ra szállítják s ott próbálják elsüllyeszteni. A Chanchardon-sziklahát Ré szigetéhez kapcsolódik. Itt fenékre süllyesztették a szekrényt, kitisztogatták a munkakamra alatt a feneket, gondoskodtak fáradságos munkával a szekrény és az alap összeköttetéséről. A szekrény vágókésének 2/

8 része érintkezett a sziklával, 1/

8 része szabadon volt. Nagy fáradsággal sikerült a szekrény munkakamrájának betonozása. A tornyot végre is sikerült fölépíteni a koronáig, midőn azt észlelték, hogy az egész építmény a legkisebb hullámzásra is ingó mozgást végez és az ingadozás erős hullámkor oly nagy volt, hogy 300 m-re a toronytól is •észlelhető volt. Az alapot konzolok segítségével kiszélesítették, melyeket alátámasztottak s aztán cementfecskendezéssel kitöltették a hézagokat. A torony e fáradságos pótmunkák következtében megszűnt inogni. A fenéknélküli szekrénnyel való alapozás nehézségeit ez a példa eléggé megmutatja. Főként az alapszikla kitisztítása és lehető vízszintessé tétele okoz főnehézséget.