Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

171 és helyéből kimozdított. A függőleges falnál nincs energiaveszteség a súrlódás következtében s nincs romlás a kövekben ; itt csak a sztatikus nyomás érvényesül. A függőleges fal megépítése nemcsak olcsóbb, de a fenntartása is alig kerül valamibe. Mégis nagyon kevéssé elterjedt, mert 1. a régi építésmódot nehezen hagyják el ; 2. mert a függőleges fal építése nehéz vízalatti munkát követel ; 3. mert mindezideig nem voltak tisztában, hogy a függőleges fal miként áll ellen a hullámoknak ; 4. mert egyes esetekben bajok voltak vele. A fő kifogás, hogy a függőleges fal alámosódik s csak ott jó, hol a tengerfenék szikla. A doweri, saint-nazaire-iés dieppei hullámtörők sziklára alapozvák és jól beválnak, míg Tyne, Bizerta és Zeebrügge hullámtörői meginogtak, mert kőrakaton készültek. Nem is volna helyes a sziklára alapozott hullámtörők elé kőhányást tenni védelmül ; a hullámtörők úgy tartanak jól, ahogyan épültek. A Tyne hullámtörőjét eleinte kőhányásra építették, melynek lejtője — 3 m-ig ért föl ; a fal elmozdult, mert a ferde lejtő kedvezett a hullám szétfröccsenésének és a kőhányás alámosásának. Mióta a Tyne hullámtörőjét lealapozták a bírós fenékre s eltávolították a kőhányást, szilárdan áll. Még érdekesebb a bizertai hullámtörő sorsa. Itt eleinte a kőhányás —6-0 m magasságig ért ; de miután az 1905. évi vihar némi rongálást vitt végbe, az egész falat a 0 víz fölé érő kőhányással vették körül s az 1915. évi vihar teljesen tönkretette. Az előzőkből azonban nem az következik, hogy függőleges falu hullámtörő csak sziklán készíthető ; lehet homokos fenékre is állítani ily falat, ha a kőhányást nem hozzuk föl magasra, hanem mélyen tartjuk úgy, hogy a hullám fölszaladása és szétfröccsenése ne történjék meg. Az árapály nélküli tengerben — 12-0 m mélység látszik megfelelőnek, ameddig a kőhányás fölérhet. Valparaiso-ban —14'0 m-ig engedték meg a kőhányást. Könnyű kiszámítani, hogy a — 12 m-re leérő függőleges falra mekkora nyomást gyakorol a fal mellett fölmagasodó legnagyobb hullám. Az így kiadódó érték helyett célszerűbb biztosság okáért folyóméterenkint 50 t vízszintes nyomást venni a vízszínében. Ha a hullám hossza 2 L, a magassága 2 h, akkor a nyomás nagyságát a következő, megközelítő képlet fejezi ki. P^k.L, vagy durvább megközelítéssel P = 8 h

2. A hullámnyomás megmérésére piezométert, vagy seizmográfot használnak. Gömbsüvegszerű kaucsukfedő, melyet a falra alkalmaznak, veszi föl a hullámnyomást s az alatta levő levegő a piezometerrel közlekedik. Ha a gömbsüveg alatt a levegő összenyomódik, a piezométer az összenyomást mutatja. A seizmográfok a hullám irányát és erősségét inga kilengésével mérik. A függőleges falak építésére a légnyomásos módszert nem alkalmazzák, mert drága. Egyszerűbb, ha vasbetonszekrényeket úsztatnak a kellő helyre, majd megterhelik, míg fenékre süllyed. Itt a megtöltés jár nehézséggel. Használtak hozzá homokot, kőtörmeléket ; de ez nem jó, mert ha a szekrényt a tengervíz tönkreteszi, a töltés szétfolyik. A beton sem jó töltelékül. Ekkor a szekrényt kamrákra osztják s a kamrákat töltik ki betonnal. De a beton nem ragad bele a kamrák falába.