Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

168 az, hogy a Q és Q' görbe között huzzunk egy oly egyenest, mely egyik görbét sem metszi, legfölebb érinti. Ha most a medencéből a (Q) görbével megállapított közép q

m mennyiséget akarjuk folytonosan elvenni, akkor a Q görbe végső N pontját az О kezdőponttal összekötve megkapjuk a középvízhozomány egyenesét. Vigyük ismét a Q görbe alá R függőleges távolságban a (Q') görbét. Vonjuk most parallel ON-ne\ a görbe szélső pontjából érintőlegesen A

2-t, vagyis (Q) görbét érintve és A

2'-et a (Q') görbét érintve, továbbá A

x-et ugyancsak a (Q) görbét alulról érintve, akkor a Aj és A,' vonalak közé eső bármely A egyenes megfelel a kívánt megoldásnak, de Aj lesz a leggazdaságosabb, mert ekkor a medencénk éppen akkora, amekkora szükséges q

m vízmennyiség kiszolgáltatására. E legkisebb ürfogatú medence esetén a maximális tárolt vízmennyiség a A

2 és Aj vonalak függőleges távolsága, vagyis S. Minden más esetben a medencénk túlnagy, a gátunk túlmagas és túlköltséges s az elárasztható területünket haszontalanul megnöveltük. Ha R — S, akkor a A

2' vonal összeesik a A

t vonallal s a feladatnak csak egy megoldása van : Aj. Ha R < S, akkor Д

2' a A, fölött megy és a feladat nem oldható meg. Ha a vízjárásnak ez a teljes szabályozása nem lehetséges, vagyis nem építhetünk oly nagy tároló medencét, mely az egyenletes vízszolgáltatást lehetővé tegye, akkor kénytelenek vagyunk részleges szabályozással megelégedni : csökkentjük az árvíz másodpercenkinti hozományát, növeljük a kisvízi hozományt anélkül, hogy a vízszolgáltatás egyenletes lenne. Egyrészt tehát növeljük a folyó legkisebb vízierejének nagyságát, másrészt csökkentjük az árvízi veszedelmet. Ha fölrajzoljuk ismét a (Q) görbét s alatta R távolságban a (Q') görbét, akkor e két görbéhez közös TT' érintőt húzva e vonal minden pontja a két görbe közé esik. A TT' egyenessel párhuzamos érintőket vonhatunk a két görbe legfelső és legalsó A és A' pontjaiban. Az A és A' pontok, vagyis a tt' időpontok közt a folyó áradéban van, a folyó több vizet hoz, mint amennyit a TT' egyenessel jelölt vízelvonás mutat. Ha a Q' görbéből indul ki az érintő a Q görbéig a T' T vonal olyan vízkivételt mutat, mely nagyobb a folyó vízhozományánál úgy, hogy T pontban, illetve t idő múlva a tárolómedence teljesen kiürül. Ezek előrebocsátása után azt a keresett görbét, mely bizonyos tározás esetén legkedvezőbben elvonható vízmennyiséget mutatja, nem nehéz megszerkeszteni. Csak a Q és Q' vonalak közös érintőit kell fölkeresnünk. Ha az érintők metszenék egymást, a metszéspontok közelében rövid darabon a Q', illetve Q görbék pontjai adnák meg a vízkivétel nagyságát. Ily mcdcn minden esetben megállapítható a vízkivétel С görbéje. Az egyenletes vízszolgáltatást ily esetben nem érjük ugyan el, de a vízjárást mégis nagyban szabályozhatjuk. 1(5. Vaspalánkfal alkalmazása alapozáshoz. (Emploi des palplanches métalliques dans les fondations d'ouvrages d'art.) írta : Robert Lahaye. A vaspalánk alkalmazásáról a Meuse-hidak alapozásához már az Annales• 1921. évi folyama megemlékezett. Most a mezièresi Meuse-híd alapozását ismerteti